Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)

6. Zamárdi a kapitalizmus időszakában

60

Az olasz fronton, óh, de emlékezetes hely Monte-Aszalóne!

2100 méter magas kősziklafedezék. Felmentek ezeregyszázan, lejöttek háromszázan. A többi ott maradt a kövek birodalmában.

Ezerszer emlegetett, átkozott Doberdó! Itt még a szikla is ölte az embert! Vas, ólom, hús, vér fröccsent mindenfelé. A Piává és Isonzó kavargó vize továbbsodorta köves medrében a beleesett katonákat./140/

Kegyetlen harcok után megapadva, elvérezve állt a század.

A katonák legjobb pajtásaikat hántolták el. Irtózatos fájdalom otthagyni a falubeli jó pajtást, ismeretlen földön elásva, örökre... Csak könnyet és hevenyészve összerótt fakeresztet adhattak nekik végső búcsúzásul.

Szerbia fekete hegyei között rothadt kapcákat mostak le lábaikról a honvédek, a hegyi patak partján. Láng fölött irtották ruháikból a tetveket./141/

A képes újságok eltakarítatlan holttesteket mutattak a címlapon, és a végtelen hómezőn lépkedő rongyos, éhező hadifoglyokat.

Itthon a földeken asszonyok, gyermekek, öregek dolgoztak. Ár- palisztes, kukoricás kenyeret ettek. A boltokban papírruhát és fatalpú cipőt árulták. A járványok dühöngtek./142/

A hazatérő katonáktól Grázban mindent elszedtek, csak a vörös katonatarisznya maradt meg emléknek. A hazafelé tartó /olasz frontról/, megkínzott katonaság ezt énekelte:

"Nincsen nekem puskám, az olasznál hagytam,

Amikor a harcot könnyedén föladtam,

Katonagúnyámat az osztrák letépte,

Amiért-.két karom a hazáját védte, így fizetett érte!" /143/

Zamárdi a nagy véráldozatban 41 hős f1ával_fizetett. Márványba vésett neveiket olvassuk tisztelettel!