Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)

5. Az 1848. évi események

- 48 Az utcán mindenfelé azt mondogatták:

"Magyarország kis mennyország,

Holnapután reánk osztják!" /86/

Aztán hallották, hogy már megvolt a szüret. Erre kimentek a hegyre, és minden pincét .feltörtek a Pincelapon, csak Rezi Mihály öregapjáét nem. Ez a pince a második volt, mindjárt az út bal oldalán. Előtte őrt ál 11^_egy horvát katona. Az a tiszt állította oda a katonát, aki Rezié.knél szállásolt be, náluk lakott./87/

A legtöbb régi pince ajtaján ma is lehet látni a deszkával befoltozott részt, melyet vállra vett gerendával zúztak be a horváto.k. A pincékben a bort megitták, a szilvafákról a szilvát leszedték. A falusi udvarokban lelődözték a libákat. A kisebb tűzrakásoknál disznóhúst is sütöttek.

Másnap nagy szélben, viharos_időben megindult a sereg, mely Siófok és Kiliti közt tartott volna pihenőt. A Szemes felől közeledő utóvédcsapat ezekhez akart felzárkózni. A zamárdi erdők- bői kitörő népföl.kelők_ a_zonba,n_ tönkreverték és szétugrasztották őket.

A Zamárdiból távozó katonák szekéren vitették magukat Enying felé. A szekereken, kocsikon annyian voltak, hogy még a szekér- rúdon is kuporogtak./88/

Re _z i Mi háiy őre gap j a Szabadbattyánig vitte kocsiján a náluk megszállt horvát tisztet. Siófokon túl már lehetett hallani, hogy igen "puffog" Fehérvár felé. Az öreg azt mondta a tisztnek: "Hallod, a magyarok körmük szakadtáig harcolnak!" Erre a tiszt mérges lett, és megkardlapozta az öreget.

Mikor a tiszt leszállt, ezt mondta: "Engem többé meg nem találsz, visszafelé az országutat kerüld, mert jönnek még katonák és elfognak." Ő szót fogadott és mellékutakon, a Töreki hegynek jött haza. A Töreki hegyen, éjjel, a siófoki menekültek rákiabáltak: "Megállj, ki vagy?" Ő azt felelte: "Zamárdi!" - "Akkor mehet!" - mondták, és az öreget elengedték./89/