Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)

4. Gazdasági és társadalmi viszonyok a XVIII-XIX. században

- 35

el, a hajdúnak a hajába kapott, ingét letépte." A másikat szánás közben keresték föl, aki "motskos káromlást tévén üsztökét kezében fogván" azt .kiáltotta többször, hogy aki útjába áll, azzal fogja agyonvágni. A harmadikat búzát hordani parancsolták. Azt kérdezte: "A kutyám elmegyen-e?" És nem is ment el. Sok volt a falopás és a tilosban való legeltetés is.

Végül a szamárdi jobbágyság is letette kérelmét az úriszé.k asztalára. Panaszolják, hogy a makkoltatást az ispán úr nekik árendába kiadta, mégis az uraság kondása rajt legeltet, éppen ott, ahol a szél által legjobban hull a makk. A hosszú fuvar váltsága azelőtt 30 .krajczár volt, most 45 .krajczár. A házi kerteket is megdézsmálja az uraság, pedig az máshol nem fordul elő.

Beadványuk végén ez áll: "Mely irgalmas ügyünknek orvoslásáért alázatosan esedeznek

Í^HaiÚóJSze^

11. Xbris. 1797* Szamárdi Jobbágyság"

A templom építésétől kezdve, 1785-től bírói számadásokat készítettek a bírók. Ezekből megtudhatjuk a lakosság számát, az adózók nevét, az adók összegét, a bíró bevételeit és kiadásait. /62/ Kránitz Eerencz öreg bíró számadásából /1785-86/ megtudjuk, hogy a községben 54 házban 60 család lakott. Az adókból, kocsma- árendából, pálinkafőzésből, a levágott bika húsából és bőréből befolyt összesen 396 Prt 17 kr.

Az orgona hazahozataláért, a nótáriusnak szolgálatáért, iskolamester, kovács és pásztor fogadásakor áldomásra, búzadézsma- behordására .kifizetett 30 frt-ot.

Szűcs János öregbíró "Lajstroma, 1787." Számadásából kitűnik, hogy katonát .kellett tartani a községben, annak élelmet, lovának szénát, szalmát, zabot teremteni. Sokszor mentek Tihanyba.

Hol ajándékot, hol járandóságot vittek. A bírói háznál nagy volt a vendégeskedés, a "Jövőkre-Menőkre" .költött összeg szépen fölszaporodott.

Matyi.kó_Feren.cz idejében /1788-89/ a .kocsmát helybeliek bérelték. Deszkáért Budára kellett menniük. Búcsúkor mulattak.