Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)

3. A török idők krónikája

- 26

A defterek megőrizték Zamárdi utolsólakóinak névsorát./46/ 1573-74-ben ~ mikorra már Egyházaszamárd utolsó háza is régen összeomlott - a Balaton közelében lévő Zamárdnak még jelentős lakossága volt:

Szamárkő: /így írták akkor a falu nevét, vagyis a Kő közelében lévő falut jelentette./

Damján János Sándor Mihály Lőcs Borbás Pap Bálint Szűcs Mátyás Szűcs Lőrinc Kiss Péter Elek János

Dabos Lőrincz Bátor Lukács János Máté Kis Balázs Kapói István János Miklós Tét István Tót Imre

Szalai Márton Csanta Imre Szalai Mihály Pilep Mihály Cseri Pál Csata János Szalai Tamás Győréi Eerencz

/24 ház/

Endréden gazdag mondavilág maradt fenn a török időkből. A Vári-hegy, Duda-hegy, Ruzsa-hegy, Basalak, Cice-vár, Vár-csige, Barátlyuk, Csirke, Kotlok mind-mind török emlékeket őriz.

Apróbb ágyúgolyók, pénzek, kulcsok, buzogányok is előkerültek Endréd földjéből, de fej néIküli csontvázak és csontváz nélküli fejek is. Ezek a török nem éppen baráti viselkedéséről tanúskodnak.

Zamárdi térségében a folytonos csatározások miatt nehéz volt az élet. 1542-től fogva a tihanyi vár élvezte az apátság birtokait, királyi jóváhagyással. A kapitányok jogot formáltak arra, hogy a javakat meg is szerezzék a vár ellátására. Ezért többször is átkeltek a Balatonon és megsarcolták a törököket./47/

Az "Endrédignyereség/-ne.k nevezett rajtaütésen a javakat a 38 résztvevő között osztották szét. A koppányi bég elűzésekor a sarcból pénzt, búzát, lovakat kaptak a katonák. A "Karádi nyereség”-ben 17 tihanyi lovas ejtette fogságba Abdul béget.

Itt lovakból vették ki részüket a katonák.

De a törökök sem maradtak tétlenek. Gyakran ejtettek foglyokat, kiknek váltságáért készpénzt, lovakat, párducbőrt és zász-