Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)
3. A török idők krónikája
- 23 el. A harangozást megtiltották. Sok falu népe a tóba, mocsárba, vagy folyóba rejtette el harangját. A töröknek állandó harc kellett, mert vitézségéért földet /falut, falvakat/ kapott. Ha valaki 15 nyelvet vagy fejet tudott felmutatni, birtokot kapott. Azt vallották, mindenki egy forrnának^ szül étik, de ügyesség és rátermettség árán a legmagasabb rangot is elérheti. E felfogás mögött azonban ott terpeszkedett a szultán zsarnoksága. A török számtal_an_ adóval sújtotta a népet. A török földesúrnak /szpáhi/ tized járt minden terményből, kertből és állatból. Ezeken kívül a magyar földesúr is_ beha.i tóttá a magáét. Azért sok falu népe inkább "elfutott", mintsem éhen haljon. Különben szép látvány volt, mikor török lovasság vonult át a falun. A csapat száz lovasból állt. A csapatot az aga vezette. Jóvérű lovaik büszkén táncoltak, a lovasok pompás öltözékben feszítettek, s kitűnő fegyvereik voltak. A közkatonák piros dolmányban és kék nadrágban jártak, puskát, kardot viseltek, s övükben kétélű .kést. A szpáhi /török földesúr/ aranyozott_selyemruhában ült, lovár . és ment végig a falun. Pején turbánt viselt. Oldalán görbe kard, kezében buzogány. A gyalogosok hosszú lándzsával, íjjal, nyíllal, rövid karddal vonultak ki a vár udvarából. A martalócok hangos tülekedéssel tódultak ki a vidék rablására. Az endrédi vár Külső-Somogy egyik jelentős erőssége volt, ezért néhány adata közelebbről is érdekel bennünket./43/ Az 1552-53- évben például a vár parancsnoka Ali "dizdár" /dizdárparancsnok/, Kiája /helyettese/ Husszein. A várőrző legénység névsorában ilyen neveket olvashatunk:
