Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)
1. A település őstörténete és régészeti adatai
14 A hanyatló római birodalom utolsó végnapjaiban,a Dunántúlon hunok elől menekülő különféle néptörzsek jelentek meg és hamar el is távoztak./17/ A hunok csak ötven évig tartózkodtak a Balaton-vidékén, központjuk a Tisza-vidéken volt. Fenékpusztán igen kevert romani- zált germán, hun és szláv jellegű népek sokasága élt tovább a beáradó avarok fennhatósága alatt. Az avarok jelenlétét a Készthely-környéki nagy kiterjedésű avar temetők mutatják. A sírok jellegzetes dísze a "kosaras függő" lett, amely .korai szláv jellegre mutat./18/ A zamárdi nagykiterjedésű avar sírmezőt a 80 éves Csákovits József elbeszélése nyomán fedezték föl, aki elmondta, hogy gyermekkorában eső után ki szoktak menni telkük végébe, ahol emberkoponyákat görgetett a víz a dülőúton. A koponyákat a gödrökbe húzták és szeprentét vagy csutaszárat tettek rájuk. A helyszíni szemle igazolta ezt. Az úton és a partban embercsontokat lehetett találni. Hóolvadás után Fehér Dezső brigádja ment végig az úton, hogy a kimosott részeket az oldalból "behúzza". Hazafelé jövet papírba csomagolt apró vasdarabokat, szegecselt ezüstlemezeket, kü'l- lős bronzkarikát adtak át az egyik pedagógusnak, hogy ezeket a Rétiföldi dülőúton találták, föld behúzása közben. A leletek elárulták, hogy magyar vagy avar, de mindenképpen népvándorlás kori leletekről vau szó. A leleteket elküldték a keszthelyi Balatoni Múzeumnak. Válasz nem jött a mai napig. A következő télen ugyanitt elakadt a tsz egyik gerendákkal megrakott gépkocsija. A pergő kerekek csontokat hánytak elő. Egy koponya látszott ki az útpartból. Matyiké Pistát megkérték, traktorával hagyja ki azt a részt, mert itt régi sírok vannak; kijön a Múzeum régésze és feltárja azokat. Nem jött ki! Közben a tsz fö 1 dbányát nyito1.1 az útpartcn. Egymás után jöttek elő a csontvázak: lábfej, lábszár, medencecsont, csigolyák.
