Kálmán András: Pedagógus arcképcsarnok 2. - Iskola és Levéltár 24. (Kaposvár, 1986)

Bertók László: Előszó

vezetet, amely sok vonatkozásban az 1940-es évek végéig fennmaradt. Persze, Császári Lósi csurgói főiskoláról álmodozott, s mihelyt tehette, tovább állt. Vajon mi történt a távozását követő években, évtizedekben, amikor az iskolaszervezet s az iskola maga megszilárdult, s Csurgó, iskolája révén, Belső-Somogy központjává vált? S mi a csodálatos a reformkorban, a forradalom és a szabadságharc alatt, után, a tizenkilencedik század végéig? Tudjuk, hogy nem iskolatörténetet olvasunk, mégis kiváncsivá leszünk.

A Császári Lósi Pál után bemutatott pedagógusok mind a huszadik században, pontosabban 1894-től 1960-ig tanítottak Csurgón. Héjjas Imre élete és működése szinte az egész időszakot átöleli.

A millennium évében tartotta tanári székfoglalóját, s igaz, hogy 1933-ban nyugdíjba ment, de még a második világháború után, az 1946/47-es tanévben is dolgozott mint óraadó, s Csurgón halt meg 1957-ben. Bene Kálmán huszonöt /1917-1942/, Écsy Ödön István harmincöt /1920-1955/ évig, de Bódi Ferenc is tizenhárom évig /1936- 1947/, Együd Árpád pedig tizennégy évig /1946-1960/ volt csurgói tanár.

Kálmán András arcképcsarnokából kiderül, hogy mindnyájan kiváló tanárok voltak, nehéz és még nehezebb időkben őrizték a hagyományokat, s nevelték a jövő nemzedékeit, A Csokonai nevénél emlegetett pedagógiai alapelvek megvalósítására törekedtek, de módszereiket és az iskola szervezetét mindig a saját koruk követelményeihez igazították. Tudós tanárok voltak, de nagy gondot fordítottak az iskola és a szülői ház, az iskola és társadalmi környezete kapcsolatára. Támogatták a szegény tanulókat, s amikor országos program lett, 1941-ben népfőiskolát is szerveztek a környék parasztfiataljainak. Népművelők voltak, néprajzi gyűjtést végeztek, publikáltak, fontos közéleti munkákat vállaltak el. Tudták, hogy nemcsak a gimnázium emeli Csurgó rangját, hanem Csurgó is a gimnáziumét. A maguk idejében, a maguk posztján felelősséggel és tisztességgel helytálltak. S talán ez a legfőbb dolog, ami miatt példaképeink lehetnek, s amit kötelességünk megtanulni tőlük. Az itt következő pályaképek ehhez nyújthatnak segítséget, s ezért ajánlom Kálmán András munkáját a Tisztelt Olvasó figyelmébe.

Kaposvár , 1986. április hó- 7 Bertók László