Kálmán András: Pedagógus arcképcsarnok 2. - Iskola és Levéltár 24. (Kaposvár, 1986)

Dr. Bódi Ferenc élete és munkássága (1909- )

- 68 A nevelő vezetésével maga a tanuló szerzi meg a magával hozott vagy már “birtokba vett ismeret felhasználásával az újat". A kísérletezés, a megfigyelés, a tanulók által készített eszközök, rajzok jelentik a kiindulópontot. A megismerést segíti a személyes munka és a meggyőződés.

Az erkölcsi nevelés középpontjába a falu népével való törődést, a kulturális munkát, a nép megismerését helyezi. Mint írja: "megismerni művészetét, használati tárgyait, rajtuk keresztül a megnyilatkozó szépérzéket, ... alkalmazkodási készséget". Az ismerés szeretetet, ragaszkodást igényel. Ezt a ragaszkodást, sze- retetet azonban a kölcsönösség alapján feltételezi.

"A nevelés közösségi hivatalos szerve az iskola s a másik természetes organikus szerv, a család tartson állandó kapcsolatot egymással, egymás megfigyeléseit a növendékre vonatkozóan kiegészítse, egymás hatását fokozza." Az együttműködés feltétele,hogy ne gátolja egymás tevékenységét, de ne is avatkozzon egymás ha- táskörébe.

Az 1930-as évek vége felé, a gazdasági válság évei után az iskolára egyre nagyobb nyomás nehezedett a társadalom és a családok részéről egyaránt. A megélhetési költségek emelkedésével a családok helyzete megingott, így a nevelésre keveset vagy jóformán semmit nem fordítottak. Erről így szól Bódi Eerenc. "Az iskolára pedig már csak annál inkább is nagyobb súly nehezedik, mert a családok megingott szociális helyzete, a kenyérkereset mindjobban fokozódó nehézsége arra indítja a szülőket, hogy a nevelés általuk nem végezhető nagy művét mindinkább az iskolára hárítsák át."^^ A nevelésnek az iskolára áthárítása nem helyes. Szükséges, hogy a család és az iskola értékes tapasztalatait, megfigyeléseit partnerként kicserélje, egymás hatásairól kölcsönösen tudjon, a nevelőmunkában azt tudatosan felhasználja. Ez az együttműködés nemcsak a múltat, véleményem szerint a jelent is továbbgondolásra késztetheti. Helyesen vallja, hogy a testi nevelés nem csak a testi erő fejlesztését feltételezi, hanem annak a "növendék meglévő egészségének állandó óvására, ezen túlmenően pedig az egészségére való állandó törekvés kialakulására kell irányulnia. A cél sohasem az erő egyoldalú