Szijártó István: Diákújságírás Somogyban. Voluntas: 1919; új évfolyamok: 1969-1980 - Iskola és Levéltár 22. (Kaposvár, 1985)

1. Áttekintés a magyar sajtó első századáról és a diákújságírás múltjáról

- 8 egy időben tér magához a korábbi dermedtségből a diáksajtó. Az önképzőkőri munkát legtöbb helyütt ez időtől a tanárok is segíteni kezdik. Míg a reformkorban az anyanyelv ügyét a latinnal szemben kellett pártfogolni, addig most a hivatalossá tett német nyelvvel szemben kellett - lehetőleg már az iskolákban - állást foglalni, hern múlt el nyomtalanul a sajtótörténetből sem az 1848-as év, amikor 45 város 66 nyomdájában adtak ki könyveket. Csak Pesten és Budán 567 könyvet, 121 folyóiratot és hírlapot adtak ki. A minőségre is egy utalást: Petőfi összegyűjtött versei 3000 példányban és Kossuth Hírlapja 10 000 példányban vezették a sort. A magyar diákűjságírás minden valószínűség szerint egyidős a hazai sajtótörténettel.

1850-ben Heti Lap, Rózsa levelek, Remény, Korány címmel jelentek meg diáklapok, a marosvásárhelyi református kollégiumban Ibolya, Önmunkásság címűeket szerkesztettek.

Csalánok címmel humoros kiadvány jelent meg. Nagyenyeden, a híres Bethlen kollégiumban a Kemény Zsigmond nevét viselő önképzőkör 1859-ben Haladjunk címmel adott ki hetilapot.

A munkák nagy része /65-70 százaléka/ versfordítás, de "be- szélyek" és értekezések is akadnak. Visszatérő elnevezés a Hajnal, Remény, Korány /Gaál György említi, hogy volt idő, amikor Kolozsváron egyszerre 3 tanintézetben jelent meg - s a nyomdász szeszélyéből ugyanazon formátumban - Remény című lap/.

A kiegyezés, a polgári átalakulás lehetőségeinek kibontakozása, ugyanakkor a nemzeti függetlenség kivívásáról való végleges lemondás - a magyar iskolaügyben s a diákújságírásban is új hely zetet teremtett. A század végén azok a tendenciák erősödtek meg, amelyek a realitásokat, az alakuló kapitalizmus új normáit fogalmazták meg. Az 1868. évi XXX. te. /Eötvös kötelező népoktatás ról szóló törvénye/ felszabadultabb, feudális kötöttségektől men tesebb iskolaügyet vázolt. Az iskolaújságok szelleme talán fel- szabadultabbnak tűnik ezekben az években. A századforduló oktatásügye már hivatalosan is támogatja az iskolaújságokat mint az önképzés egy lehetséges formáját. A felsős diákoknak a tanterv írta elő az önképzőköri foglalkozásokat, melyeket a tanári kar szervezett meg. Ez időtől kezdtek az eddig egységes önképzőkörök szakosztályokra /mai szakköreink elődeire/ tagolódni. A zenei, néprajzi, matematikai, természettudományi, irodalmi cső-