Szijártó István: Diákújságírás Somogyban. Voluntas: 1919; új évfolyamok: 1969-1980 - Iskola és Levéltár 22. (Kaposvár, 1985)
3. A Voluntas bemutatása - 3.4. Életmód, önművelés, kreativitás
32 küldöttértekezletek/, további 5-6 vezércikk nagy nemzeti, munkásmozgalmi ünnepeinkkel foglalkozik. Ugyanennyi írás foglalkozik, kevésbé kiemelten - sokszor erősebben kritikus hangvétellel - az építőtáborokkal, a nyári vezetőképzőkkel, a műveltségi versenyekkel, az egyes alapszervek bemutatásával, a diákparlamenten felvetett kérdések utólagos elemzésével. A politikai munka mellett a középiskolások mozgalmi feladatai között elsődleges fontosságú tanulmányi kérdésekkel, a tanórán kívüli ismeretszerzést segítő szakkörök bemutatásával, az iskola sportéletének, kulturális tevékenységének bemutatásával természetesen szinte megszámlálhatatlan írás foglalkozik, kigyeimet érdemel a lap szerkesztőinek belső - házi használatú - kritikája. Közvéleménykutatások tanulók és tanárok között, mit hiányolnak, miről írnának másképpen. Érdekes az is, amikor búcsúzó szerkesztők írják meg véleményüket, hogyan szerkesztenék a lapot, ha mindent elölről kezdenének. 3.4a Életmód, önművelés, kreativitás Miként segítheti az iskolai újság a tanulói önművelődést s ezzel összefüggően az alkotásra nevelést, mint a szabad idő értelmes felhasználásának legfejlettebb szintjét? A kérdés igen gazdag irodalmából Kiss Árpád fogalmazta meg legrészletesebben a teendőket és egyben a lehetőségeket is. Az értelmes életre készülő fiatalok céljai azonosak iskolarendszerünk és egész jövőnk céljaival. "Szünet nélkül gyarapodó tudásunk teszi lehetővé, hogy állandóan mérjük nevelési rendszerünk eredményességét, és kényszeríti ki annak az új lehetőségekhez és követelményekhez való folytonos hozzáigazítását. Az a világ,mely nek az ezredforduló körül 6, utána talán 10-15 milliárdnyi lakosa lesz, nem viselheti el tehetségállománya egy tekintélyes részének elveszítését, az emberek egy nagy hányadának emberhez mél tatlan életét. Egy egyszerre nagyra nőtt és kicsivé zsugorodott világban kell érvényesítenünk a megismerés elsősége, az egyetemesség, az egyéniség és a nyitottság elvét, hogy minden emberben tevékenyen működhessenek azok az erők, melyek az embert a maga által teremtett műveltség hordozójává tették. Lehet természetesen azt mondani, hogy olyan ígéreteket teszünk, melyeket a pedagógia eddig is mindig hangoztatott. A különbség azonban a ré
