Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)
Hencse
28 H E H C S E A községre vonatkozóan a 15. századtól kezdve vannak okleveles adatok. 1443-49-ben Hedrehelyhez tartozott, és ebben az időszakban vámhely volt. A 19. századra már teljesen összeolvadt a községgel Tapaz falu, amely a középkorban önálló helység volt. Az első okleveles említése 1421-1446-ból származik. Ugyancsak említik már az oklevelek a középkorban is Gyöngyös-pusztát: ez az 1571-es török összeírás szerint 17 házból állt. A török kiűzése után mindössze 6 adózót és 5 jobbágygazdát írtak itt össze. Lakóinak számát 100-150 főre becsülhetjük ekkor. Az 1720-as megyei összeírásban 5 adózó családdal szerepel. 159 katasztrális holdnak megfelelő földterületük mellett 18 hold nyi írtásföldjük is volt, melyet két nyomással műveltek, 2-3-szo ros hozammal. A 18. századtól kezdődően főbb birtokosai az Erdő- dy, a Czindery, a Mérey és Márffy családok voltak. A II. József- féle összeírásban 352 lakos szerepel, a 19. század derekán 584- en lakták, a század végén pedig 621 lakosa és 102 háza volt. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint 1037, az 1932-es adatok szerint viszont csak 726 fő volt a népessége. Az úrbéri földek elkülönítését már a jobbágyfelszabadítás előtt megkezdték, de a végleges rendezésre csak 1856-ban került sor. Ekkor 16 jobbágytelek és egy zsellértelek került paraszti tulaj donba. Az 1920-as években egytanerős óvodája volt, rendezett könyvtárral és dalegylet is működött a községben. Az 1930-as években egyéb egyesületek mellett ún. ifjúsági kör is működött a helységben. 1932-ben a határban elterülő 2104 katasztrális hold földterületből 1576 hold Márffy Elemér tulajdonában volt. Az összterületből II72 holdat foglaltak el a szántók, 205 hold rét, 117 hold legelő, 461 hold erdő és 7 hold szőlő volt. Asztalos, borbély, cipész, csizmadia, kádár, kovács, kőműves és női szabó foglalkozású iparos dolgozott a helységben. Az 1940-es évek végén kisközségnek számított, és Hedrehellyel közösen volt vasútállomása. 1944. december 6-án szabadult fel.
