Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)
Nagyberki
- 55 Az 1855* évi nagy kolerajárvány idején a község lakói közül 200-300 személy pusztult el. Az 1760-as években a községben töltötte gyermekkorát Virág Benedek, élete alkonyán ide vonult vissza Pálóczi Horváth Ádám, vendégeskedett a faluban Csokonai Vitéz Mihály és Bél Mátyás. Gyergyai Albert pedig itt született, A 20. század első felében időszakos színház működött a faluban, volt iparoskor és működött a földművesek olvasóköre is. 120 iparos dolgozott a községben, és ipartestületük is volt. Itt volt a körorvos székhelye, mellette három magánorvos, két községi és egy magánbába. Gyógyszertár is működött. A község egy szegényházat és két óvodát tartott fenn. Az 1940-es években nagyközségnek számított, önálló vasútállomása és autóbuszmegállója volt, posta-, távírda- és távbeszélő-hivatal működött a községben. A II. világháború idején hosszú ideig hadműveleti terület volt. 1944. december közepén érte el a 3. Ukrán Pront és a had- műveletileg alája tartozó 1. Bolgár Hadsereg a Balaton-Nagybajom- Dráva vonalat, s a németek utolsó elkeseredett ellenállás, miatt csak 1945 márciusának utolsó hetében sikerült véglegesen kiszorítani ezekről a területekről az ellenséges csapatokat. Ez idő alatt a hadi cselekmények miatt romközséggé vált Nagybajom, s csak 1945. március 29-én szabadult fel. NAGYBERKI 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokaként Berky alakban fordul elő. Az 1573-74* évi török kincstári adólajstrom már csak három házzal írta össze. Középkori birtokosairól alig tudunk. 1726-ban Madarász László volt a birtokosa, majd a Janko- vics, a Niczky, a Schmiedegg és a Vigyázó család kezébe került. 1720-ban 400-450 főre becsülhetjük a lakosságát. Az 1720-as összeírásban 10 családot jegyeztek fel a községben, akik közül ketten nincstelen zsellérek voltak. Szalacska-pusztán szőlőjük volt, Pátró-pusztán pedig kevés rét, és legelőföldjük mellé évi bérleti díjért újabb területeket béreltek.