Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)
Mernye
51 vű helységeket említ. A 18. században néhány magánföldesár kezében volt, 1807-ben pedig a kegyes tanítórendnek adományozta a király. Később a rend gazdasági központja lett. 1818. július 19-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Római katolikus temploma 1760-ban épült. Az 1720-as években 400-500 főre becsülhetjük az itt élő népességet. 14 adózó család - köztük 3 zsellércsalád - élt ekkor a helységben, Szántóföldterületük és legelőjük kevés volt, ezért a szomszédos Örs-pusztán műveltek hozzá szántó- és legelőterületeket. Az összeírás idején építették második malmukat, amelynek jó fekvése jelentős évi hasznot ígért az itt élők számára. Az 1767-es úrbéri tabellában 70 jobbágygazda és 6 zsellér szerepel, akik 32 telken gazdálkodtak. Az úrbéresek és a földesurak között még a jobbágyfelszabadítás előtt egyezség jött létre, és ennek következtében az akkor ott élő 64 jobbágycsaládfő és 16 zsellér saját tulajdonba kapta az összesen 56 egész kétnegyed telket, A 19. század közepén 859-en lakták, az 1870-es népszámlálás alkalmával 1307 főt írtak össze, 1910-ben 1477 fő volt a lélek- száma, 1932-ben pedig 305 házban 1504-en éltek a községben. Az 1920-as években már gyógyszertára volt és körorvossal is rendelkezett, a kegyes tanítórend központjába pedig a villany- világítást is bevezették. 1932-ben 4503 katasztrális hold volt a határ területe, ebből 2815 holdat foglalt el a szántó, 344 hold rétet, 308 hold legelőt, 689 hold erdőt és 65 hold szőlőt birtokoltak. Az összterületből 2047 katasztrális hold volt a kegyes tanítórend birtokában. Tizenkét féle iparágban 24 iparos dolgozott ekkor a faluban, 6 cséplőgép- és traktortulajdonost tartottak számon, 5 tulajdonosnak volt fűszer- és vegyeskereskedése, háromnak pedig kocsmája. Az 1940-es években a közigazgatási besorolás szerint kisközségnek számított ugyan, de körjegyzőséggel, önálló csendőrőrssel, vasútállomással, posta- és távírdahivatallal rendelkezett, távbeszélő-állomása is volt. 1944. december 3-án szabadították fel a szovjet csapatok. V
