Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)

Gálosfa

22

1932-ben 670 katasztrális hold volt a helység határa. Ebből 500 holdat szántóföldként használtak, 50 hold rét, 18 hold legelő, 50 hold szőlő és 42 hold kert volt, 10 holdat pedig terméketlen területként tartottak számon.

Egy kocsmáros, két fűszer- és vegyeskereskedő látta el a helység lakosságának igényeit. Két cséplőgépiulajdonos és két kovács is élt a településen, melynek önkéntes tűzoltó egyesülete is volt»

Az 1940-es években kisközségnek számított, és az igali járáshoz tartozott,

1944» december 2-án szabadították fel a szovjet csapatok.

G Á L 0 S E A

Az első okleveles említése 1425-ben volt, a települést Galus- falvának nevezték. A hozzá tartozó Szentluka-puszta helyén állt a középkorban Szent-Lukafalva helység, amelyet az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben S. Luca alakban említenek. Kistótváros és Nagytótváros helyén feküdt a középkorban Tótfalu, melyet 1452- ben említenek első ízben az oklevelek.

Gálosfa középkori birtokosai a Csepel, a Szerdahelyi, az lm- refy családok voltak, A török kiűzése után került a Festetics család birtokába,

A török idők utáni első összeírás 12 adózó jobbágygazdát jegyzett fel, s az össznépesség száma becsült adatok alapján nem lehetett több ekkor 200-250 főnél. A II. József kori népszámláláskor 191 lakosát jegyezték fel, de a 19. század közepén már 423 főt tartottak nyilván. Az 1870-es népszámlálás 106 házat és 676 főt írt össze, az 1910-es népszámlálás pedig 774 főt. 1925-ig még mindig emelkedőben volt a lakóinak száma, hiszen ekkor 822 fő élt 96 házban. 1932-ben már fogyatkozott a népesség, amely 797 főre csökkent,

A jobbágyfelszabadítás után 1858-tól 1860~ig folyt az úrbéri birtokrendezés a községben. Ennek eredményeként 23 és fél jobbágytelek, valamint 9 zsellértelek került a parasztok birtokába.

A falu határa 1925-ben 3428 kát,hold volt, melyen 1906 hold szántó, 293 hold rét, 433 hold legelő, 29 hold szőlő és 587 hold