Pedagógus arcképcsarnok Somogyban 1. - Iskola és Levéltár 20. (Kaposvár, 1984)
6. Lózcy István: Biró Lajos
sára keletkezett gazdasági, társadalmi, politikai következményekkel párosul» Nem véletlen tehát a miniszteri utasítás időpontja. Nézzük meg, hogyan fogalmaz ebben a fontos kérdésben Bíró Lajos. "A pályaválasztás kérdését nekünk, leányközépiskolának elsősorban a nő szempontjából kell vizsgálnunk. Általános felfogás .hogy a leányoknál a pályaválasztás kérdése csak másodrendű fontosságú. Mert ... az egész világon a férjhez menő nőről ennek férje•gondoskodni tartozik ... Másrészt a férjhez menő nőnek hivatás a legrnagasztosabb életpálya ... Azonban a férjhezmenés esélyei a mai gazdasági, szociális és etikai viszonyok miatt igen bizonytalanok. Ily bizonytalanságra lelkiismeretes szülő nem alapíthatja leánygyermekének jövőjét ... úgy kell nevelnünk, hogy képes legyen valaminő kenyérkereseti hivatást betölteni, amíg férjhez tud menni, illetve egész életen át, ha férjhez nem tud menni." Elgondolása a női egyenjogúság irányában bontakozik ki, függetleníteni akarja a női nemet eddigi társadalmi korlátáitól. Felfogása tehát egészen korszerű, jövőbe mutató. Hangsúlyozza, hogy a leányközépiskola nem készít fel közvetlenül a gyakorlati pályákra ..., hanem mint minden középiskolának, úgy a leánylíceumnak is elsődleges célja általános nemzeti műveltséget adni, azt követően pedig főiskolai tanulmányokra előkészíteni." /1928/29» évkönyv 29-31« oldala./ Az általános műveltség megszerzése után kerülhet sor a felsőfokú tanulmányok végzésére. Az akkori idők alapvető követelménye volt bizonyos iskolavégzettségi szint elérése, ami ha nem is egyezett meg minden esetben az általános műveltség megszerzésével, de elfogadható társadalmi követelmény volt. Erre alapozva javasolja ő a továbbtanulást felső fokon is. Igaza volt! A továbbtanulás aránya - a társadalmi felfogásból adódóan - a férfiaknál lényegesen nagyobb volt, a nőknek a családon belül kellett elfoglalniuk helyüket. A leányköz épiskola végzős növendékeinek több mint kétharmada csak az általános műveltség megszerzése céljából járt a gimnáziumba, s csak egyharmada tanult tovább. Ez az adat abban az időben egyáltalán nem volt lebecsülendő, s csak a mai viszonyok közt látszik szerénynek.
