Pedagógus arcképcsarnok Somogyban 1. - Iskola és Levéltár 20. (Kaposvár, 1984)
Bevezetés
BEVEZETES A tanítók - miként azt Gárdonyi Géza írta - évszázadokon keresztül a "lámpás" szerepét töltötték be, és a legelmaradottabb településeken is a kultúra első számú terjesztői voltak. Ők jelentették a fényt és a tudást a falusi és a városi egyszerű embereknek s küzdelmes életükkel pedig példát mutattak mindazoknak, akik az egyén és a közösség, a nép és a nemzet életét kívánták előbbre vinni. Szakmai felkészültségük és emberi rátermettségük alapján ezt a küldetést életre szólóan vállalták, A sok tehetséges, de szegényebb sorsú parasztgyerek számára ez a pálya volt az egyedüli lehetőség a társadalmi felemelkedéshez. Sorsuk azonban nem volt könnyű, mivel a feudális dzsentri uralom kirekesztette őket a hatalom sáncaiból. Valójában ők voltak a XIX, és XX, század "végvári katonái", a "nemzet napszámosai", akik a pöffeszkedő úri gőg megaláztatásait nemegyszer kénytelenek voltak eltűrni, akik az értelmiségi lét anyagi feltételeit sem családjuk, sem pedig önmaguk részére sohasem tudták megteremteni. Hogy mit tettek a nép kulturális felemelkedéséért, vagy pedig mit tehettek volna a nagyobb támogatás és a több erkölcsi megbecsülés birtokában, azt a bemutatott életrajzokból láthatjuk. Ezek a tanítók, tanárok nemcsak azért ismerték a nép gondolkodását, érzelmeit és vágyait, mivel maguk is onnan jöttek, hanem mert közöttük éltek, közös volt a sorsuk, megosztották vele az örömet és a bánatot; ők adták a tudást a tudatlannak, a reményt az elesettnek, vigasztalták az élőket, temették a holtakat, nemzedékeket neveltek, sorsokat kísértek figyelemmel, sokszor a bölcsőtől a sírig, segítve a tehetségeket. Ebben a kiaványban Somogy jeles pedagógusai közül csak néhányat tudunk bemutatni, Szükségesnek tartjuk, hogy kiadványsorozatunkban tovább folytassuk a pedagógus-arcképcsarnokunk tanulságos közzétételét. Ezt a kiadványt nemcsak a tanulóknak és a pedagógusoknak ajánljuk, hanem a pedagógiai főiskolákon nevelődő hallgatóknak is. A szerkesztő
