Pedagógus arcképcsarnok Somogyban 1. - Iskola és Levéltár 20. (Kaposvár, 1984)
5. Kálmán András: Pethes János
50 A tanító fokozatosan haladjon a tanítás folyamán. Az első a tiszta helyes felfogás, második a begyakorlás és harmadik az alkalmazás, A helyes felfogást külső és belső szemlélet által biztosítsák a tanítók, A tanulók a szabályokat maguk fogalmazzák meg, az ismereteket kössék össze a már tanultakkal, és biztosítsák a biztos begyakorlást, A tiszta és nevezett számokkal a számolást minden fokozatban gyakoroltassuk. A fejszámolás elsőségét hangsúlyozza Pethes János. Általános szabályként a következőket ajánlja: a/ a tanító szoktassa a növendékeket arra, hogy a számokkal ne gondolkodjanak /tudjanak hibátlanul számolni/; b/ a többször előfordulót gyakran ismételje; c/ ne adjon hosszú feladatot; d/ az emlékezetet segítse a feladatok többszöri ismétlésével; e/ a feladatot egyszer mondja el, a lényeget emelje ki; f/ hívja fel a gyermek figyelmét egy-egy könnyebb megoldásra; 12 g/ szoktassa tanítványait nyugodtságra, a meggondoltságra. Pethes Jánost a számtantanítás történetében a Diesterweget követők közé sorolhatjuk, Veres László munkásságának összefüggésével. Módszertana a hagyományos számtantanítás időszakában hosszabb ideig meghatározó volt. Pethes a tanügyi szakírói tevékenysége mellett Eötvös József műveiből jelentetett meg egy válogatást, mely az ’’Arany kalászok" címen Budapesten 1894-ben került a könyvesboltokba. Mint azt Bárány Ignác példája is bizonyítja, sikeres somogyi működésére a vezető szervek felfigyeltek. 1902-ben Csurgóról a Felvidékre távozott, Léván kapott igazgatói kinevezést az ottani tanítóképző intézetbe. Hogy meddig állt az intézmény élén, azt feltárni nem tudtam, források hiányában. Léváról újra a Dunántúlra került, Pápára, hol iskoláit diákkorában végezte. Az akkor híres iskolaváros tanítóképzőjének lett az igazgatója. 1913-ig vezette a pápai képzőt, innen vonuld; nyugállományba. 1928-ban halt meg.“'' Pethes János jelentősége 1. Szakírói tevékenységével nagyban hozzájárult, hogy a korábban megjelenő tanügyi lapok szakmai színvonala emelkedjen. Ezt az irányzatot erősítette főmunkatársi és szerkesztői tevékenysége is.