Andrássy Antal - Szili Ferenc: A barcsi és a nagyatádi járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 19. (Kaposvár, 1983)
Nagyatádi járás - Kutas
61 1933-ban. 14 fő mesterséget, míg 8 fő kereskedést folytatott« Kuntelep 1945» március 30-án jelentős harci cselekmények után szabadult fel« KUTAS A pannonhalmi Szent Benedek rend birtoka Kuchus. 1409-ben Kutasi Domonkos bérelte. 1437-ben Kutus, 1446-ban Kuthus néven fordult elő. 1536-ban a Messer családé, 1550-1559-ben Kutasi István, 1626-ban a Hagymásy család a birtokosa. Az 1660-as dézs- majegyzékben szerepel. 1701-1703-ban Malik János a földesura. 1715-ben 4 évig lakatlan volt - ekkor újra telepítették. Földesura a Malik család volt. 1715-ben az országos összeírásban 13 adózót tartottak számon, ebből 11 jobbágygazda. 1726-ban kincstári birtok. 1733-ban Stanics László a birtokosa, 1767-ben Adamovics Ferenc a földesura, A lakosság többsége református, iskolamesterük és prédikátoruk volt a XVIII, század derekán, A község lakossága 1720-ban 100-200 fő között volt, 1784/85. évi népszámláláskor 675 fő, 1739-ben a földesúr engedélyével, a király megkerülésével a reformátusok új templomot építettek. Ekkor 251 református és 150 katolikus volt a faluban, Később a vármegye elvette a reformátusok templomát, 1774-ben tovább romlott a helyzet, és Adamovics Ferenc katolikus földesúr saját káplánjával fél napokat miséztetett, s addig a reformátusokat saját templomukból kizárta. 1778-80-ban a róm, kát, templom felépült, a templomban Dorfmeister-freskók találhatók, 1828-ban az adózók száma 179 fő, ebből jobbágygazda 60 volt. 1835-ben a község földesura a Boronkay család volt, A XIX. század második felében a Boronkay, a Krizsanich, a Kacskcvics, a Tallián, a Chernél, a Márffy és az Adamovics családoknak volt Kutason birtoka. Az úrbérrendezés ideje 1844» Az 1848-as jobbágyfelszabadításkor 47 jobbágy-, 11 házatlan zsellérháztartás, 25 1/8 jobbágytelek és 8 zsellértelek szabadult fel. 1850. februári császári közigazgatási beosztáskor a nagyatádi járáshoz tartozott, lakóinak száma 1133 fő. 1855-ben a kolerajárványnak a község lakóinak jelentős része áldozatul esett. /Pecsétjében a XIX, sz, közepén, lombos fa előtt keresztben lévő kasza és gabcnakéve látható«/
