Andrássy Antal - Szili Ferenc: A barcsi és a nagyatádi járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 19. (Kaposvár, 1983)
Barcsi járás - Tótújfalu
- 41 TÓTÚJFALU Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint a székesfehérvári custodiatus és az Istvánffy család birtoka volt. 1715-ben 5 háztartást írtak benne össze. Elpusztult, de tótokat telepítettek ide, és 1726-tól a zselicszentjakabi apátság volt a birtokosa. A római katolikus templom 1750-ben átépült, eredetileg a XV. században gót stílusban építették. Az 1720. évi országos összeírás Tótújfalut /Drávaájfalu/ 15 adózó családdal említette, ezek 100 köblös szántóval, 8 1/2 kaszás réttel rendelkeztek. A földet kétnyomásos gazdálkodással művelték. 1 köblös vetés 3-4 köböl termést hozott. Az áradások sok kárt okoztak. Az erdőben épület- és tűzifát tetszés szerint kitermelhettek. Két éve telepítették be újból a helységet, amely minden adóteher alól mentes volt. 1720-ban az össznépesség alsó és felső határa 70-100 fő volt, amely az 1784-85. évi népszámlálás idejére 282 főre növekedett. Egy 1772. évi megyei összeírás szerint a falunak tanítója nem volt, a lakosság pedig a horvát nyelvet beszélte. Fényes Elek leírásában - a XIX. sz. közepén - horvát faluként említette, amelyben 270 katolikus vallású lakost számláltak ösz- sze. Az űrbérrendezés 1865-ben peres úton történt. Az 1870. évi népszámlálás 638 főt és 85 házat tüntetett fel. 1881-ben a nemzetiségi megoszlás az alábbiakat tükrözte: horvát-szerb 490 fő, magyar 95 fő, német 9 fő, egyéb hazai nyelvű 1 fő. A századelő első évtizedében - 1910-ben - a lakosság létszáma 638 fő volt, 1925-ben 629 főt számláltak, amelyből 587 horvát és 40 magyar nemzetiségű volt. A községhez 1817 kat.h. tartozott, ebből 779 kat.h. szántó, 134 kat.h. rét, 232 kat.h. legelő, 473 kat.h. erdő és 199 kát. h. terméketlen terület volt. A zselicszentjakabi apátság 1034 kát.holddal rendelkezett. A község népességének a száma 1941-ben 635 fő volt. A község 1944« december 6-án szabadult fel.
