Andrássy Antal - Szili Ferenc: A barcsi és a nagyatádi járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 19. (Kaposvár, 1983)

Barcsi járás - Patosfa

- 32 Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás alkalmából 60 jobbágy- és 5 .zsellérháztartást írtak benne össze, ezek 30 3/4 jobbágy- és 11 zsellértelekkel rendelkeztek. A megszűnt robot gyalognapokban 3614,5, a pénzszolgáltatás pedig 65 ezüst Ft volt.

Fényes Elek leírásában - a XIX, század közepén - mint sokác falut említette, amelyben 717 katolikus lakos élt. A község katolikus parókiával is rendelkezett. A marhakereskedelem a falu

I

életében jelentős szerepet játszott.

Az úrbérrendezés idején a falu földesura a zselicszentjakab apátság volt. A rendezés 1865-ben peres úton történt, amelyet 1867-ben hajtottak végre,

Az 1870, évi népszámlálás 1300 főt és 99 házat említett. 1881-ben a nemzetiségiek az alábbiak szerint oszlottak meg: magyar 302 fő, német 11 fő, tót 33 fő, oláh 26 fő, horvát-szerb 863 fő, külföldi nyelvű 22 fő, A századelő első évtizedében - 1910-ben - a lakosság létszáma 1303 fő volt, 1925-ben pedig 1310 fő. A község területe 4948 kát.hold volt, ebből 1885 kat.h. szántó, 804 kat.h. rét, 425 kat.h, legelő, 1622 kat.h, erdő és 212 kat.h. terméketlen terület, A zselicszentjakabi apátság 3433 kát,holddal, a kisbirtokosok pedig 1-4 holddal rendelkeztek.

A község népességének a száma 1941-ben 1013 fő volt, A község 1944* december 5-én szabadult fel, A levéltárban található legrégebbi pecsétje 1789-ben keletkezett.

A község híres szülötte volt Fodor József /1843-1901/ orvos, egyetemi tanár, aki az MTA tagja volt.

FATOSFA

1486-ban Pathosfalwa alakban fordult elő, ekkor Dombai Ferenc birtoka volt. 1493-ban Kornis Mihályné bírta, aki a birtokot később az enyingi Török családnak eladta. 1506-ban a néhai Dávid család itteni birtokait adományozta el II. Ulászló király. A XVIII. században a Szily és a Végh családok voltak a földesurai. Később a Czindery, majd a Végh családé lett, A XIX. sz. elején a Somssich család birtokába került. A határ déli részén a pusztaszentegyházi dűlő helyén volt hajdan Dorog helység, mely már az 1332-37« évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, A falu nevét az 1536. évi adóösszeírásban is megtaláljuk, 1598-99-ben