Borsa Iván: A Somogyi Levéltár Mohács előtti oklevelei - Iskola és Levéltár 18. (Kaposvár, 1983)
34- 1375- május 20. (20. die oct. Georgii) Wyssegrad Scepus-i Jakab országbíró ítéletlevele. Salamon fia: János mester nevében Olivér fia: Jakab (a vasvári káptalan ügyvédvalló levelével) az országbíró halasztó levele alapján az elmúlt év György napjának nyolcadán (1374. máj. 1.) bemutatta Budafeulde-i Péter fia: Tamás ellenében a vasvári káptalan 1369. november 15-ét követően kelt jelentését (lásd a 29. sz. oklevelet). Ezután az ügyvéd kérte, hogy Péter fia: Tamás adja okát ellenmondásának. Helyette ügyvédje: Beke fia: Pál (a vasvári káptalan levelével) bejelentette, hogy Budafeulde birtok egy része megbízóját illeti és erre vonatkozó bizonyítékait későbbi időpontban kész bemutatni. Az országbíró a vele együtt törvényszéket ülő nemesekkel úgy rendelkezett, hogy az alperes ezt Jakab napjának nyolcadán (1374. aug. 1.) tegye meg. Ekkor János mester nevében Miklós fia: Mihály (ugyanolyan megbízólevéllel) bemutatta I. Lajos király 1369. október 7-i pátensét (lásd a 28. sz. oklevelet), egyben kérte Tamás okleveleinek bemutatását. Tamás személyesen megjelenve bemutatta a vasvári káptalan 1328. április 10-én (lásd a 12. sz. oklevelet), a zalai konvent 1328. április 6-i (lásd a 11. sz. oklevelet) és Konth Miklós nádor 1358. szeptember 26-i oklevelét (lásd a 20. sz. oklevelet). Tamás egyben kijelentette, hogy ő és elődei nemes várjobbágyok és Budafelde birtokot ezen a jogon bírták, s így az nem esik királyi adományozás alá, János mester ügyvédje pedig fenntartotta állítását, hogy Budafelde mindig a várnépeké volt, s így királyi adományozás alá tartozik, s azt Tamás és elődei sose birtokolták nemes várjobbágyként. Minthogy mindkét fél vállalta a megtartandó közös vizsgálatot (com- munem inquisitionem), az országbíró felkérte a vasvári káptalant, hogy küldje ki megbízottait, akiknek jelenlétében kettő a kijelölt királyi emberek közül mindenszentek napjának nyolcadán (1374. nov. 8.) Budafelde birtokon a felek vagy ügyvédjeik jelenlétében előbb a szomszédoktól (vicinis et commetaneis), majd a megyebeli nemesektől meg más rendű és állapotú (conditionis) emberektől, ösz- szehíva azokat, eskü alatt tudják meg, hogy a János mester által a fenti módon elfoglalt (recaptivata) Budafelde birtok mindig a várnépeké volt-e és Tamás is ilyen minőségben tartózkodott-e ott mint várember (homo castrensis), továbbá: hogy az Tamásé és elődeié sohasem mint nemes várjobbágyoké volt s így adományozható-e, vagy pedig a birtok Tamás elődeié mint n«mes várjobbá- gyoké volt-e és így nem tartozik királyi eladományozás alá. A vizsgálat után járják meg a birtokot megmérve királyi mértékkel, vagy ha megmérni nem lehet, más megbízható emberek bevonásával (unacum aliis probis viris) értékét becsüljék meg, s minderről az eljárás 8. napjára (nov. 15.) a királynak tegyenek jelentést. A megjelölt időpontban az országbíró előtt megjelent Olivér fia: Jakab, a felperes ügyvédje, az alperes pedig személyesen s bemutatták a vasvári káptalannak a királyhoz 1374. november 8. után néhány nappal intézett jelentését (lásd a 31. sz. oklevelet). Jóllehet többen vallottak János mester javára, de minthogy Tamás elődei a Károly király által kirendelt királyi ember, Zala megye ispánja és szolgabírái döntésére huszonötöd magukkal esküt tettek arra, hogy nemes várjobbágyok, amint az az 1328-i oklevélből kiderül, az országbíró a vele együtt ülő bárókkal és nemesekkel elrendelte, hogy Tamás hamvazószerda nyolcadán (1375. márc. 14.) Budafelde-n az összes szomszéd, János mester vagy ügyvédje, a királyi emberek és a vasvári káptalan kiküldöttjeinek jelenlétében 19
