Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)

Iskola a 18. században

25 Ez a kulturális fejlődés a gazdasági és a társadalmi fejlettséggel Összefüggésben alakult ki, és a régiót szinte két, egymástól diametriálisan szétválasztható alrégióra: Eszak-Dunántálra és Dél-Dunántúlra osztotta. Míg az északi rész az egész ország legfejlettebb régiója volt e tekintetben, addig a déli részen a Dunántúl legelmaradottabb megyéi terültek el.

Mindez a nagyobb régión belül is szemléletesen utalt arra a "kultúrlejtőre" is, amely "az óramutató járásával megegyező i- rányban" /Katus László/ a mosoni és a soproni analfabetizmus kedvező /16,9 % - 22,2 %/ arányaitól a baranyai /41»8 %/, a somogyi /43,1 %/' és az 5ó,7 %-os zalai arányokig - mélyen az országos átlag alatt! - vezetett. Az a nyugat-keleti törésvonal, amely a

XIX. századi dunántúli gazdasági és társadalmi fejlődés jellemzőjeként - a dunántúli alrégiókat egymástól elválasztotta - az a népoktatás, de a középfokú oktatás, a felsőoktatás és a közművelődés területén is megtalálható! - s ez képletesen szólva - aláhúzza a Dél-Dunántúl felé eső "kultúrlejtő" fogalmának az i- gazát, a dél-dunántúli alrégió hátrányosabb helyzetét az északdunántúlival szemben.

A fejlődés természetszerűleg - még a köznevelés ügyét szolgáló eötvösi erőfeszítések előtti utolsó félévtizedben is - kimutatható volt Somogybán:

Megnevezés

1863/64

1869

Növekedés %

Az iskolák száma

345

368

6,66

•A tanítók száma

407

431

5,89

A 6-12 éves tankötelesek száma

25 954

32 479

25,14

Az iskolába járók száma

23 292

27 056

16,16

E fél évtized alatt - a táblázatból láthatóan - mind az iskolák, mind pedig a tanítók számának lassú növekedéséről számolhatunk be, az iskolába járók számát illetően pedig már - jóval magasabb - 16 százalékos növekedésről beszélhetünk. A dunántúli megyék átlagos iskolába járása a 6-12 éves korban 83,42 százalékos volt /Somogyé ennél kedvezőbb: 86,41 %/ az országos 75,32 százalékkal szemben. A 6-15 évesek iskolába járási aránya - 1869-ben - a Dunántúl átlagában 63,95 százalék volt /Somogyé csak 60,38 %/» még mindig kedvezőbb az országos aránynál /48,45 %/.