Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)

Erőss Gyula dr.

- 48 hagyott gyermekek nálunk megoldatlan ügyére, s törvényes intézkedést és állami intézményeket sürgetett.

Két évi elmélyült szakmai kutató- és gyakorlati munka után, 1886-ban Wittmann tanár utódaként kinevezik a Poliklinika /mai Szövetség utcai kórház/ gyermekosztályának főorvosává. Egy év múlva a pesti Orvoskar a gyermekgyógyászatban: "Az újszülöttek és csecsemők pathologiája" témakörben magántanárrá habilitálta.

Tudományos kutatásai során behatóan foglalkozott a gyermekek különféle velük született, alkati és anyagcsere-betegségeivel. Sokoldalú tanulmányban dolgozta fel a gyermekek syphilises megbetegedéseit, a gége syphilises elváltozásait, és az úgynevezett "csecsemőkori rejtett lázak" kérdését. Elsőként foglalkozott a koraszülöttek és a csecsemők hőegyensúlyának problémáival és a

külső /környezeti/ hőmérséklet befolyásával a koraszülöttek hőháztartásának alakulására, az élet első 4 hónapjában. Néhány erre vonatkozó megállapítása ma is érvényes, melyet akkor az egész világon nagy figyelemmel fogadtak. A maga korában kiemelkedő szemléletű, a csecsemőkorról írt közlései nagy érdeklődést keltettek, s közleményeinek java részét külföldi szaklapok is elismeréssel fogadták és kérték.

Erőss szakmai kutató munkái mellett kiemelkedő társadalmi tevékenységet fejtett ki az elhagyott gyermekek ügyének megoldásáért. Már a nyugateurópai tanulmányai során megragadta ez a kérdés, és eltökélte,hogy minden erejével harcol a hazai áldatlan állapotok ellen. Kétévi sikertelen kilincselés és pártfogók keresése után, 1886-ban,az Orvosi Hetilap hasábjain tájékoztatta az orvosi közvéleményt egészségügyünk e szégyenfoltjáról és az ebből eredő károkról, Több memorandumot is szerkesztett az Országos Közegészségügyi Tanács és a belügyminiszter számára, s minden elérhető fórumot ostromolt a megoldás érdekében. Lényegében az 1876-os egészségügyi törvény kiegészítését és az állam felelősségét kívánta elérni, de az "illetékesek" pénzügyi nehézségek miatt "az egyébként nemes és jogos igényt" nem találták teljesíthetőnek. 1879-ben az "Orvosegyesület"-ben tartott

előadásában mondta: "...egy művelt állam sem olyan mostoha a társadalom árvái iránt, mint a miénk, s ezen árvák gondoskodás hiányában tömegesen elvesznek. Meggyőződésem, hogy egy célszerűen berendezett országos menhely a bajon segíthetne,és éven- kint igen sok emberéletet, s köztük számos tehetséges embert menthetne meg. ..."