Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)

Tóth Imre dr.

- 46 tórium számára« Kinevezése után azt kérte, hogy javaslatai elkészítése előtt tanulmányutat tehessen Európa nevezetesebb kohóüzemeiben. Útjáról gazdag tapasztalatokkal hazatérve, elkészíti az akkor legkorszerűbb bányászati és kohászati egészségügyi szabályzatot. Sajnos, ezt éppen úgy elfektették a minisztériumban, mint ahogy az 1876-ban elfogadott egészségügyi törvény ide vonatkozó szabályzatait is.

Mint a különféle testületek tagja, szomorúan látja a lakosság nagymérvű alkoholfogyasztását, és erélyesen harcol ellene, "Az alkoholizmus a társadalomban" címmel megjelent röpiratában szemléletesen tárgyalja a bányászok és kohómunkások alkoholizmusából eredő károkat, s az alkohol okozta betegségeket. Elmarasztalja a hatóságokat is, mert a monopóliumból eredő haszonért elnézik azokat a visszásságokat, melyekből"mérhetetlen, nemzetpusztító károk" származnak.

Bányaorvosi gyakorlata első éveiben kezdett foglalkozni a bányászok emésztőcsatornájában megtelepedő élősdiek okozta ártalmakkal. 20 éven át gyűjtött anyagát az ankvlostomiásis patholo- giájáról 1900-ban tanulmányban dolgozta fel. Munkáját a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal első díjjal jutalmazta,és Brüsszelien francia nyelven is megjelentette. Ugyancsak a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal /I.L.O./ kérte fel az ólommérgezés további kutatására, melynek eredményeit folyamatosan közölte a szaklapokban. 1907-ben felkérték a XIV. Nemzetközi Hygieniai és Demográfiái Kongresszus iparegészségügyi szekciójának a szervezésére. A kongresszuson az ólommérgezésről tartott előadást,és részt vett a kongresszusi anyag szerkesztői munkájában is.

Ugyanebben az évben jelent meg az "Alkalmazott hygiene a bányászat és kohászat területén" című üzemorvosi könyve. 1908-ban egészségügyi főtanácsosi címmel tüntették ki, és a MÁV szaktanácsadójává kérte fel. Egymást követik a hazai és nemzetközi kitüntetései, de ő a megszokott szerénységgel és szorgalommal dolgozik tovább. Már 76 éves, amikor Somogy vármegye is felfigyel nagy fiára, és tiszteletbeli főorvossá választják.

1925-ben Selmecbányán halt meg. Ma már hiába keressük nevét a hazai üzemegészségügyi szakkönyvekben, elfelejtették ezt a nemzetközileg is kimagasló tudású,szerény szakembert. Mi somogyiak, legyünk büszkék Tóth Imrére, aki az üzemegészségügy! munka első tudatos szervezője és fáradhatatlan harcosa volt, legalább Somogy megyében őrizzük meg emlékét!