Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)
Babits Mihály dr.
22 Babits Mihály dr. /1768-1830/ Babits Mihály dr.., Tolna vármegye egykori nagyhírű főorvosa, Somogy vármegyében született 1768-ban. A sok kiváló embert adó család leszármazottai között találjuk dédunokáját, a költő-író Babits Mihályt is. Amikor Babits 1800-ban a Pesti Orvoskaron kézhez vette orvos- tudori oklevelét, már jelentős orvosi gyakorlat állt mögötte. 1791-ben a pesti katonai’kórházban dolgozott, ahol mind az általános orvosi, mind pedig a sebészeti munkában kitüntette magát. 1797-ben részt vett a nemesi felkelésben. "A gondjaira bízott kórházat oly gonddal és buzgalommal igazgatta, hogy az nagy hasz nára volt a felkelt katonaságnak..." írta Stahly, a seregek fősebésze »működési igazolásában. 1797-től 1801-ig Pest-Józsefváros kerületének orvosa volt, ahol lelkiismeretes munkájáért és a sze gények gondos orvosi ellátásáért általános tiszt-elet vette körül 1801- ben a családja bíztatására a szülőföldjével határos Tolna vármegye közgyűlése előtt hírdettetté ki a diplomáját, és Szekszárdon telepedett le. Amikor szeptember 9-én diplomáját bemutatta, és az alispán támogatását kérte, olyan bíztatást kapott, hogy érdemes munka mellett reménye lehet arra is, hogy az idős megyei főorvos, a svájci származású Keller Jakab utódja lehet. Ilyen fogadtatás után, lelkesedéssel és már kellő tapasztalattal is rendelkezve, kezdte meg a működését, s már egy év a- latt a város és környékének ismert és keresett orvosa lett. 1802- ben a betegeskedő főorvos 300 forintot ajánlott fel arra a célra, hogy segítésére másodfőorvosi állást szervezzenek. Az állásra Babits is benyújtotta a pályázatát, s a vármegye vezetői támogatták is a kérését. Meglepetésre a vármegye főispánja ,AD£onyj^_Ant^ mégsem őt, hanem a Bécsből ide települt párt- fogoltját: Mosétig András dn-t nevezte ki, aki jó képzettségű orvos volt, de magyarul alig tudott. Az alispán és a rendek tiltakozásának enyhítésére Babitsot javadalmazás nélkül, tiszteletbeli főorvossá nevezte ki a főispán. Amikor Keller főorvos egy év múlva, 1803. szeptember 23-án meghalt, a főispán a megyei rendek jelölését figyelembe sem véve, Mosetig András dr.-t nevezte ki a vármegye főorvosának. A vármegye vezetői azonban az újabb megalázásuk miatt protestálva, nem vették figyelembe a főispán döntését, s a tiszteletbeli fő-
