Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)
Az iskolai színjátszás hagyományairól
6 Ez az átgondoltság nem vált rendszerré, de a szokások kialakították azokat az időszakokat, amelyek a bemutatást lehetővé tették, így karácsony, farsang, a tavasz jötte, de leginkább mégis a fél- évenkénti vizsgák ideje / január, július/. Ezeken túl persze alkalmi ünnepélyekre ugyancsak készültek előadások. A tanitás -főleg a latin nyelv és a hittané - volt az elsődleges cél. Olykor persze egyéb tárgyakban is igénybe vették a szinpadot, illetve a formát. Ezen a téren a jezsuitáknak volt fontos szerepük, kik lehetőleg mindenhez felhasználták. Amikor a világi szin- padokról már kiszorultak a mirákulomok és misztériumok vallásos világa, a jezsuiták és más katolikus tanitórendek iskoláiban még megjelenitették a religio példázatait, a diákok és nézőik nagy élményére. Mert a nézőkkel is számolni kell, kik nagyon gyakran "scholán" kivüliek, szülők, rokonok, idegenek. Az ő tanitásuk és épülésük is belefért az iskolai szinjátszásba. Annál is inkább, mert akkoriban Magyarországon ez volt az egyetlen lehetőség színházi élmény szerzésére. A magyar nyelvű iskoladrámák bemutatása Váradról indult el Bozsáti Ferenc tanár ünnepi játékával. Cime: Változás... Rákóczi Zsimond- nak; azaz: az ő ... tündöklő életének és boldogul e világból, való kimúlásának poetica inventióval való leírása /Várad 1656/. Fogékonyság nála is volt az igazi színjátszás iránt, de a magyar iskoladrámák központja a reformátusoknál az enyedi kollégium lett, ahol Tótfalusi Kis Miklós, Eszéki István, Pápai Páriz Ferenc müveit adták elő. Többségében ezek is bibliai tárgyúak voltak. Eszéki Istváné például Ádám és Éva történetéről és a Messiásról szólt. Pápai Páriz alkotása, Ábrahám Pátriárcha fia Isak és Bathuel leánya Rebeka házasságok alkalmatosságával lőtt beszélgetés / Kolozsvár 1703 után jelenetekre tagolt és szereplői egyéniségek, kik a mindenkori helyzetnek megfelelően szóltak, cselekedtek és elhatá - rozásokat világítottak meg. Az eseménysorozat felépítése következetes, a személyek árnyaltak és tetteik inaitéka jellemükből fakadó. Hiányzik azonban a drámai küzdelem , az összecsapás, annak ellenére, hogy Pápai Páriz nem ragaszkodott végletesen a bibliai történethez. Nála is lépten-nyomon feltűnnek a korabeli gondolkodásmód jellemzői, megelevenednek erdélyi szokások. ./.
