Somogyi életrajzi kislexikon - Iskola és Levéltár 7. (Kaposvár, 1980)
Tartalomjegyzék
- 38 állit a megye élére, amely azután 1919. március 10-án. átvette a megye irányítását. Tóth Lajos a munkások bizalmából tagja lett a kaposvári és a megyei munkástanácsnak is. Forradalmár volt, olyan, ember, aki megalkuvás nélkül szolgálta a forradalom ü- gyét, akinek szavai n.em különböztek tetteitől. Az ellenforradalom erői az elsők között, 1919. augusztus 10-én. letartóztatták, és szeptember 17-én Latinca Sándorral, Szalma Istvánnal, Lewin Samuval és Farkas Jánossal együtt Kaposvár határában, a Nádasdi-erdőben meggyilkolták.- IRODALOM: Andrássy Antal: Negyvenöt éve gyilkolták meg mártírjainkat. Somogyi Néplap, 1964. szept. 20. Hamburger Jenő: A kaposiak. Proletár, 1920. szept. 16. Közli: Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből. 1919-1929« Bp., 1964. 42. old. Kávássy Sándor: Latinca Sándor. Bp., 1973« V as z a r y János /Kaposvár, 1867- november 30. - Bp., 1939. április 'Í9./: festő. A MintarajziskoIában Székely Balaian növendéke volt. 1887-ben. beiratkozott a müncheni akadémiára, de fejlődését főleg a Hollósy-kör irányította. 1899-től Párizsban a Julian, akadémián, tanult. Stilusát ettől kezdve a párizsi festészeti irányok alakították. 1891-ben Rómában járt, majd rövidebb hazai tartózkodás után 1893-ban. ismét Párizsba utazott. Kezdő korszakában, a szecesszióhoz közelitő és realisztikus életképeket festett, gobelineket készített /Részes aratók, 1901, Szolgalegény, 1902/. 1905-ben Olasz-, Spanyoléi' íl'anciaorszagban, járt' Tanulmányúton.. Ettől kezdve vált uralkodóvá művészetében a kolórit /Pihenő nógrádi búcsúsok, 1905/. Stilusa egyre oldottabbá vált, s az impresszionizmus felé fordult /Álarcos bál, 1907; Tatai strand, 1909/. A háborút realista ka 10 na'k ép ékben örökitet'te meg /Vonuló foglyok, 1915 körül/. 1920-ban. a Képzőművészeti Főiskola 'tanára lett. Formanyelve lassan, megváltozott, a francia dekorativ, impresszionisztikus törekvések hazai képviselőjévé vált. Birskörték /1918/ és Ébredés /1921/ c. képei mutatják friss festői temperamentumát. 1926-ban. a Tihanyi Halbiológiai Intézet részére faliképet készített. E korszakának főmüve a Parkban /1928/ c. képe. 1930- tól stilusa még oldottabbá, vázlatosabbá vált. Főleg R.Dufy és Van Dongen. művészetének tanulmányozása érződik munkásságán. Ez idő'bajt mar igen nagy hatással volt a fiatalokra. Több művészeti dij birtokosa volt, igy 1898-ban Társulati dijat, 1902-ben pedig állami kis aranyérmet nyert. 1906-ban és Ü^H-ben. a Nemzeti Szalonban., 1909-ben, 1920- és 1924-ben. az Ernst Múzeumban, 1928-ban. pedig az UME rendezésében, mutatta be kollektiv anyagát. 1929-ben Genovában aranyérmet nyert. 1933-ban a debreceni Déri Múzeumban, 1960-ban a budapesti MNG-ben volt gyűjteményes kiállítása. Művészeti elveit több cikkben is összefoglalta. IRODALOM: Lázár Béla: V.J. /Művészet, 1906/; Farkas Zoltán: V.J. /A Mübarat, 1922/; Lázár Béla: V.J. /Bp., 1923/; Gerő Ö- d.ön.:V.J. /M. Művészet, 1926/; Márjás Viktor: A mai V. /uo'. , 1935/; Farkas Zoltán: V.J. /Nyugat, 1939. II./; Pilch Dezső: V.J. /Az Orsz. m.k. Képzőmüv. Főisk. évk., 1937/39Petro- vics Elek - Kárpáti Aurél: V.J. /Bp., 1941/; Csaba Rezső:' V.J. festőisége /S'z'Őpmuvészét, 1942. 2. sz„/; Radocsay Dénes: V.J. naplója /Szépmüvészet, 1944* 11* sz./; Bordacsne Haulisch Lenke: V.J. /Bp., 1960/; Murányi-Kovács Endre: V.J. emlékkiálli- tás a Magyar Nemzeti Galériában '/Népszabadság, 1961. márc. 26./.
