Somogyi életrajzi kislexikon - Iskola és Levéltár 7. (Kaposvár, 1980)

Tartalomjegyzék

- 31 akarta megszerezni. 1852 végén Gindly tengelici földbirtokost kereste fel álruhás csapatával, aki fegyveresen ellenállt, és dulakodásban megölték. A császári megszállók rövidesen felgöngyölítették csoportját, a résztvevőket felakasztották. Neki rövid ideig sikerült Pestre elmenekülnie. Őt és az illegalitásban lévőket a hirhedt Vargha István árulta el, aki később a korona rejtekhelyének a titkát is fölfedte a császáriaknak. Noszlopyt Bécsben halálra Ítélték, és Pesten 1853* március 3-án hatalmas katonai biztosítás mellett felakasztották.- IRODALOM: Noszlopy Tivadar: Elmúlt időkből /Kaposvár, 1910/; Noszlopy Antal visszaemlékezései /Szerk. és bevezette: Vörös Karoly1'. Századok, 1953/; Borsi-Darázs József: Noszlopy Gáspár, a forradalom katonája /Tis'zatá'j, 1953« 4-sz./; Andrássy Antal: Egy köznemesi család a reformkorban /Levéltári Évkönyv, 1978/; Borús-Andrássy; Örökség /Kaposvár, 1974/.

No s z 1 o p y Tivadar /Vrácsik, 1861. október 30. - Debrecen^ ?/: iskoláit Kaposváron, Csurgón, Pápán, Kecskeméten, Budapesten végezte. 1885-ben Somogy megyéhez került, hol előbb aljegyző, később pedig főjegyző lett. Somogyiéi Debrecenbe költözött. Már diákkorában foglalkozott költészettel. Irt a Magyar Vidékbe, a Nemzeti Újságba, a Pápai Lapokba, a Hazánkba, a Világosságba, a Somogyba, a Népjogba, a Kecskeméti Lapokba, a Vásárhely és Vidékébe, a Vasárnapi Újságba, a Nemzeti Hirlapba stb. Hőbb müvei: Mezei virágok /Kaposvár, 1881/; Költemények. Emlékeim Somogyból /Kaposvár, 1882. 2 kötet./ Vadrózsák /Kaposvár, 1883, újabb költemények/; Berzsenyi Dániel és családja /Kaposvár, 1910/.

0 k á n y i Pál: született 1844* január 3-án Szakolcán, birtokos szülőktől. Iskoláit Nyitrán., Nagyszombatban, Pozsonyban és Esztergomban végezte. 1870 óta tanárkodott, de tanári oklevelét csak 1872-ben. szerezte meg Budapesten. 1881-ben, került a kaposvári főgimnáziumhoz, hol haláláig működött. Tüdővészben halt meg 1879. január 20-án. Tevékeny társadalmi működést fejtett ki. Számos liceális előadást tartott. Irt cikkeket és értekezéseket a lapokba, de különösen az iskolai értesítők bevezető cikkeivel tűnt ki. Ilyenek: A római császárok kormányzásának jellemzése /Kaposvár, 1881-82. Ért./; Jóvius Pál élete és Magyarországra vonatkozó történetének ismertetése /Kaposvár, 1884-85. Ért./; Somogymegyének közigazgatása a török uralom a- latt és után a megye visszaállításáig /Kaposvár, 1891-92. Ért./; Vaszary Mihály: Nekrológ /Kaposvár, 1892-93- Ért./.

Pálóczi-Horváth Ádám /Kömlőd, 1760. május 11.- Nagybajom, 1820. 'január 28./: költő, népdalgyüjtő. Apja ref. lelkész volt. 1773-tól 1780-ig a debreceni ref. kollégiumban tanult. 1780-ban Miskolcon ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. Pápán mérnökösködött, majd 1782-ben megnősült. Első, majd második házassága hamarosan felbomlott. 1785-től felváltva Balatonfüre- den és Szántódon lakott. 1789-ben. és 1791-ben meglátogatta őt Kazinczy Ferenc. 1789-ben belépett a pesti szabadkőműves páholyba, majd a zalaegerszeginek lett a tagja. 1790-től kezdve részt vett az országgyűléseken mint követ, a vallásügyi vitákban liberális álláspontot képviselt. Az 1790-es évek közepén Balaton