Somogyi életrajzi kislexikon - Iskola és Levéltár 7. (Kaposvár, 1980)

Tartalomjegyzék

- 26 szervezésében, a gazdasági, kereskedelmi kérdésekben, a megye közellátásában. Hagy érdeme van Latinca mellett az éhező főváros élelmiszer-ellátásában, az ún. termékcsere kidolgozásában. 1919.júliusában a megyei közellátás reformtervezetét dolgozták ki. 1919» augusztus 7-én letartóztatták; kihallgatásokat, megkinzásokat élt át, s elhurcolása napjáig nem épült fel. 1919» szeptember 16-án a többi megyei vezetővel együtt elhurcolták, másnap hajnalban a város környéki Nádasdi erdőben kivégezték, ismeretlen helyre temették el.- IRODALOM: A Tanácsköztársaság Somogybán. /Szerk. Kanyar József./ Kaposvár, 1969. Andrássy Antal: Latinca Sándor' elfogatá- sa és mártirhalála. Somogyi' áz'emle, 1967» 1. sz.

L u k á c s Károly /Balatonboglár, 1882. május 13. - Budapest^ 1954. május 23./: természettudományi kutató, néprajztudós. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte, 1907-ben az újkori' egyetemes történelemből doktori, 1908-ban tanári diplomát szerzett. Győri középiskolai tanár, 1919-ben igazgató. A Tanácsköztársaság megdöntése után nyugdijazták. 1920-tól a Balatoni Halászati Vállalat titkára, majd ügyvezető igazgatójaként balatoni útikönyveket, számos halgazdasági szakcikket irt. Szerepe volt a siófoki halkonzervgyár létrehozásában, a hallisztgyártás megindításában. 1939-ben ismét nyugdíjazták. 1938-tól a balatoni halászat és vizi birtokviszonyok történetével foglalkozott, vezette az általa létesített Siófoki Halászati Múzeumot. Főbb müvei: A Balatonvidék földrajza kétszáz év előtt /Bél Mátyás’ kéziratának fordítása, A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, 1943/; Tiszai hatás a balatoni halászatban /Ethnographia, 1951/.

Madarász József /Nemeskisfalud, 1814. augusztus 27.- Kispest, 1915. január 31./: politikus, ügyvéd. Az 1832-36. évi országgyűlésen mint a távollevők követe, fiatal jurátus, Kossuth Országgyűlési Tudósításainak másolói közé tartozott, ezzel tartotta el magát, és részt vett az országgyűlési ifjak egyesületében, amiért hazaküldték. 1834-ben ügyvédi vizsgát tett. Bátyjával együtt részt vett megyéje ellenzéki mozgalmaiban, majd 1848-49-ben mellette a nemesi radikális baloldal tagjaként szerepelt. A Nép-Elem, majd a Debreczeni Lapok szerkesztője. A szabadságharc bukása után 9 évi várfogságra Ítélték, Kufsteinban raboskodott. 1856-ban nyerte vissza szabadságát. 1859-ben Amerikában bátyját, Londonban Kossuthot látogatta meg. 1861-ben, majd 1865 után haláláig negyvennyolcas, illetve függetlenségi párti képviselő. 1848-tól 1915-ig megszakítás nélkül a sárkeresztúri kerületet képviselte 67 éven át. 1867-ben tiltakozott Ferenc József megkoronázása ellen, majd a demokrata körök szervezésével igyekezett tömegmozgalmat kelteni a kiegyezés, főleg a közös ügyek módosításának követelésére. 1868- tél a Negyvennyolcas Párt, 1874-től a Függetlenségi Párt egyik vezetője, intranzigens, de a magyar nacionalizmustól nem mentes, liberális képviselője volt. Korábban költeményeket és színdarabokat is irt. Főbb müvei: Beszédei az 1865-67» országgyűlésen /Pest, 1868/; Emlékirataim 1831-1881 /Bp., 1953/»- IRODALOM: Illyés Gyula: Az utolsó törzsfő /Bp., 1953/; Környei Elek: "A szabadság prófétája volt, a próféták türelmetlensege- vel." Százötven éve született Madarász József /Magyar Nemzet, 1964. 200.sz./.