Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
A népköltészet
6 Ezer forint a zsebében, Fele a gazdáé, Fele a szegény regölőké, Hej regöm, regöm, Az előbb említettek mellett - Együd Árpád áttekintő gyűjtéséből tudjuk - jeles szokás volt ez még Csurgó-Ber- zence-Somogyudvarhely körzetében. A magyar népköltés legrégibb rétegeihez tartozó műfaj mellett persze számos egyéb is előkerült, Ezek legtöbbször a korai középkorig nyúlnak vissza, amikor általánossá vált a kereszténység, és a hajdani regölést kiszorították a köszöntők, foglalkozási dalok, balladák, A házassági kényszer gondolata körül forgó balladák egyes archaikus elemei nagyon régi eredetűek, s csaknem mindegyiknek több változata őrződött meg Somogybán /Az eladott leány, A megesett leány, A megátkozott leány/, Dramatikus motívumot az adja, hogy végletes az Ítélkezés, külsődleges jegyek, alapján hozzák a döntést, lehetetlen a védekező, fellebbező szó. A megye régtől úgy szerepelt a köztudatban, mint a betyárok hazája. Igaz, az itt lakók a gyakran csavargó életet élő ellenállókat, szembeszegülőkét rríe'gs'zépitő szándékkal vették körül, és igy foglalták dalaikba, A pásztoroknak különösen természetes a megbecsülése a betyárok iránt, hiszen gyakorta előfordult, hogy bizonyos okok miatt arra az életre kényszerültek, S persze fordított eset is adódott, amikor a betyár lett pásztorrá. Angyal Band például a "bakaruhát" cserélte fel a "betyárgatyával" /Anq.yal Bandi/; Juhász András pedig állatai elhullása miatt kényszerült betyárrá lenni /Juhász. András/, Ebben a sajátos műfajban leginkább az ellenállás , az urak hivatalos, pa tiúrok által védet 14 világával történő szembeszegülés a lényeges /Kormos Pis.ta, Sobri Jóska, Patkó Bandi/. Az egyenlőtlen harcban, amit a betyár mindig viv, segítség is érkezik, legtöbbször leánytól, asszonytól. Mint Rózsa Sándornak: Most jöttem a tótszentpáli vásárról, Megismernek lovam kopogásáról, Lovam lába mind összetöredezett, Én érettem egy asszony epedezett. A körülmények magyarázzák, hogy a foglalkozásdalok közül közel tiz évszázados hagyományai vannak a pásztoréneknek. Somogy az egykori királyi kanászok földje, amiről oklevelek adnak tanúbizonyságot, Érdekes módon itt a kanászoknak volt rangos helye a pásztórtársadalomban /más vidékeken a juhászok vagy a csikósok voltak elől/, s ennek megfelelően számtalan kanászdal termett /oly pergő ritmusban, amelynek a hatását nem kerülhették el a somogyi poéták/. A dalok rendszerint lírai hangvétellel szólnak a pásztoremberek•életéről mindennapjairól, de leginkább*valamilyen epikus mag köré csoportosítva /Szöllőq;yörki bi rkaákó , Szü rke szamá r -szomorkodik , Elszaladt a mi siskánk; Hücs ki disznó a berekbül/, Nem csak azért érdekesek ezek, mert kitűnő példái a hangsúlyos verselés ütemrendjének, legalább ennyire figyelmet érdemlő, hogy a kanásznótákban meglévő gyors ritmus mennyire elevenen hat ma is.
