Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Sipos Gyula
68 Erről beszélt akkor is, amikor először és - sajnos - utoljára találkoztunk, 1969 költészet napján Sipos Gyula, Fodor Andrással és Horgas Bélával Nagyatádon szerepelt, 48 éves volt akkor, A véletlen úgy hozta, hogy társai nagyjából egy, illetve két évtizeddel voltak nála fiatalabbak, Az viszont már nem véletlen, hogy £zót kapva arról beszélt,'milyen lényeges különbségeket eredményezett a poézis -vonatkozásában a tiz és húsz évnyi idő. Beszélt aztán pás-ztor őseiről, hogy családjának mindkét ága a hajdani somogyi erdőrengetegből került Kaposvár szélére. Szimbólumként említette, hogy az egyik•szomszéd utcájukat Gyár utcának, a másikat Zöldfa utcának hívták. Szólt arról a családi -legendá- ról, amely szerint egyik őse még az erdőrengetegben nagyon szépen tudott muzsikálni :- Gárt a vidéken egyszer egy nagyúr, akit egészen elbűvölt ez a zeneszó. Földet, házat, lovakat Ígért ősünknek, csak álljon szolgálatába, nem lesz más dolga a hegedülésen kivül. De hiába Ígért bármit is a nagyúr, ősapánk nem fogadta el az ajánlatot, megmaradt erdőjáró kanásznak. Vagyis szabad embernek,,. Lehet, hogy a történet szószerint nem hiteles, de a lényeg benne van, amit az emlékezetem megőrzött, Sipos Gyula az önnön élveihez hü embert értékelte nagyra,. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy nem csak 48 évesen, hanem eszmélő korában is ezt vallotta. Egyik korai verséből valók ezek a- sorok : Látod, testvérem, jó kacagni, az életet tárt karral várni, de a jobb s nagyobb dolog kiállni, kardot fogni és harcba szállni . a sok szomorú emberért, /Jaj, a sok szomorú ember/ A kaposvári élményeket budapestiek követték, a Gvőrffy- kollégium, ahol megérzései, ösztönös lobogó állásfoglalásai gondolati-eszmei alapozással erősödtek. Ennek a térbeli és gondolati vált ásnak' szeepe lehetett abban,*hogy Sipos költészete a távolságok - vagy inkább!a'messzeségek. igézetében indult. Első pályaszakaszának'darabjaiban világosan érezhető a szándéka, hogy átlépjen tér- és időhatárokat,Alig tizennyolc évesen megjelent első•kötetének-cimadó.versében arról irt, hogy a sötétségen, a ködön áttörő -lámpafények üzer netek a messzeségből, s ha másról nem,, a másholi ' Télszésről mindenképpen hirt adnak /Lámpák a ködben/. Eszmeileg ezek a versek még a csiráit, lehetőségeit mutatják a későbbi eszméletnek, és szsmlél etnek,,' amely szerint a cé'Ltuda to.s .cselekvés az emberi haladás Neq.yik mozga tó ruqóij a-, A korai müvekben persze jószerével csak ennek deklarálásán, semmint megvalósulásán van a hangsúly. Az egyik szerint /Várj a tok-,, halászok/ a lényeg; csak menni,- nekivágni a bizonytalannak, a ködnek, a szürke Dunánakcsak előre a túlsó partra, a távolságok meghódítására’, Néha úgy tűnik, hogy csupán a szándék lényeges, a cél elérése teljesen háttérbe szorul, A fontos: a hit abban, aminek elérésére az ember vállalkozik, felteszi életét /Jaj kiáltás/,
