Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Jókai Mór és Roboz István
- 46 A szellem, amely nem hal meg és teremt, Bennünk csak ez egy az isteni!,,. Fel tehát a poharat magasra azért: Aki hazát tanított szeretni, S' to írnevéért sziveket vérezni, Csaknem másfél é• tiezeddel később - 1887 tavaszán - rendeztek Kaposváron ünnepséget Roboz Istvánnak, négy évtizedes irói jubileumát és negyedszázados szerkesztői tévé- kenyéségét méltatva, Az alkalomra rengeteg meghívó ment el, Dókai kettős minőségben is kapott: a Petőfi Társaság elnökeként és barátként, A megjelölt napra nem tudott lejönni, de április 2.5-én levelet irt, amelyben "kedves Barátom és pályatársaménak nevezte Robozt, Dicsérte a somogyi írót : "Mindig a becsületes ügyet védelmezve, j elszavada telvedet soha meg nem tagadva, nemcsak olvasóközönségednek, de pályatársaidnak is igaz becsülését vívtad ki e hosszú idő alatt, melynek- kezdő évei visszanyúlnak abba a korszakba, midőn hírlapot alapítani, nemzetünk igazait védelmezni valódi áldozat volt, az elfoglalt helyet megállni heroizmus kellett. Te egy, a hazádnak, a közügyeknek, a szabadelvű eszméknek és a józan nemzeti művelődésnek tett jó szolgálatokkal teljes hosszú pályára tekinthetsz vissza. Kívánom Istentől, hogy tartson meg sokáig, s adjon Neked testi-lelki erőt nehéz feladataidnak további 'zis.fjJ.toet és éré, örömünnepeden sok fényes üdvözletét fogsz hallani, de őszintébbet, szivbőljövöt, mint az enyém, alig, Légy boldog családodban, szerencsés munkádban, megélégült hazádban," Az ünnepelt írótól jövő elismerés és a viszonylag gyakori személyes találkozás inspirálta 1894-ben arra Robozt, hogy teljes erővel bekapcsolódjék Dókai Mór fél évszázados irói jubileumának eseménysorozatába. Az. ö ötlete volt, hogy köszöntsék a nagy prózairót díszes 'oklevéllel, 1894, január 6-án Maár Gyula alispán /kíséretében volt Roboz, dr, An~ dorka Elek, Kacskovics Zoltán, dr, Gosztonyi Mihály,Folly Dózsef/ nyújtotta át az Írónak Somogy megye üdvözlő iratát. A fogalmazás Roboz müve volt. Fia nem tudnánk ezt biztosan, akkor is kiderülne a szöveg szóvirágaiból: "Köszönt és üdvözöl tehát Somogy vármegye közönsége országos ünnepeden, melyen jelen lesznek a régi Olymp minden istenei, hogy ők is dicsőítsék toliadat,- mely gyönggyel rakta meg az ország összes könyvtárait, - Nekünk is ünnep lesz az vármegyénk területén, mert nincs palota, nincs viskó, hová nagy szellemed fénye napsugárként el nem?hatott,• az egész vármegye fonja a babért számodra dicsőséged napján, mert ha tél van is,'Dókainak soha sem hervad el a-virág és a borostyán!" Ugyanebben az időpontban Kaposvá ron * Dókato-bált rendeztek, Néhány nappal később Roboz fenti tevékenységéért, a Dókai-kultusz ápolásáért az alábbi levelet kapta báró Eötvös Lorándtól, a Dókai-jubi.leum végrehajtó bizottságának az elnökétől: "Nagyságos•szerkesztő■úr! - Most, hogy a Oókai- jubileum fényes ünnepségei lezajlottak, kedves kötelességünkké vált mindazoknak,- akik a n.ehéz munkában támogattak, önzetlen buzgalmukért * igaz jkcöszöútoír-tel adózni, örömmel és büszkeséggel teljesíti a végrehajtó bizottság ezt a feladatát különösen a sajtóval szemben, mely hónapokon keresztül
