Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Csokonai Vitéz Mihály
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY A Debrecenben született költő nagyjából két évet töltött a megyében, de ez a két év - túlzás nélkül mondhatjuk - nagy jelentőségű, Leginkább azért, mert ekkor - a felvilágosodás szellemének megfelelően - elkezdődött valamiféle változás Somogy művelődésében, A fiatal poéta 1789-ben érkezett a megyébe Keszthelyről, valószínűleg Tihanyon és Szántódon keresztül, Innen haladt azután déli irányba, előbb Csökölybe, Hedrehelyre, Nagybajomba, majd Csurgóra. Mit látott Csokonai Somogybán? Elsősorban szép, növényzetben gazdag tájat, A XVIII, századi "országleirásokban" a megyéről azt olvashatjuk, hogy csak a Balaton töri meg a tölgyerdők és szőlők zöldjét, "Kaposvár határában - irta egy utazó - a hegyek erdővel vagy szőlővel vannak borítva, ami lehetetlenné teszi a kilátást, mert a szőlőhegyeken a gyümölcsfák egész erdőt alkotnak," Hamar feltűnhetett a költőnek, hogy ebből a gazdag környezetből hiányoznak a műveltség elemei, a tudományok: nincsenek /középfokú/ .iskolák..!. A nemesi életmóddal belülről megismerkedve, azt is látta, hogy azért van hiány "oskolákban", mert nincs, aki fenntartsa azokat. Ebben a korszakban az iskolák minden tekintetben az egyház hatáskörébe- tartoztak, s épp ezért csak akkor jöttek létre, ha irántuk valahol igény mutatkozott, Ilyesmire Somogybán hosszú ideig nem volt remény: mert nem volt itt jelentős egyházi székhely, a nemesség pedig semmilyen tekintetben nem volt érdekelt az iskoláztatásban, a polgárság viszont nagyon csekély számú volt, A nemesi kúriák lakói nem akarták tudomásul venni, hogy a "pipázgatás, agará- szás”, evés-ivás ideje lejárt,,, így Somogybám a XVIII, század végéig hiányoztak az iskolaszervezés alapfeltételei, nem voltak pártfogók, igy intézmény sem létesült, Viszont volt mulatozás, külső csillogás, Nem véletlen, hogy a költő vigeposzában fényes diadalmenetben vonul be Karnevál herceg Kaposvárra; a megye nemesi ifjai, leányai teszik kíséretét, A herceg nagy lakomát rendezett, és közben előhozatta a nagy matrikulát, amely számot ad minden nőnek éveiről, férjes vagy hajadon voltáról, Oüh és keserűség tölti el a vénebb asszonyokat, különösen az aggszüzeket, közülük is főként Dorottyát, Fokozódik a bosszúsága, amikor az egész táncot végig kell ülnie, és még inkább, amikor a társasjátékban kigúnyolják. Nem, -lenne semmi, baj, ha Érisz bele nem vegyülne a játékba, és az elfojtott dühöt kitörésre nem juttatná, Fánk alakjában megszállja Dorottyát, és bosszúra, lázadásra tüzeli Karnevál és az egész férfinép ellen, A szegény vénleányból igy ömlik a keserves panasz: Egek! már én tehát csak azért születtem, Hogy férfi sohase feküdjék mellettem? Miért juttattatok hatvan esztendőre, Ha szert nem tehetek egy rossz főkötőre? Vártam, sokat vártam, azt nem mondhatjátok; Várásom bérét hát mért meg nem adjátok?
