Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Pálóczi Horváth Ádám
14 Neptunum pulchro vidi Balatoné furentem Dum regnant calices Nympha Füreda tiu, Scilicet iratus pulchras in littore Divas Spectabat; vectis nave qu.nescit eis, A rövidebb és frappánsabb versezetet meghallgatva, Pálóczi Horváth azonnal elkérte a papirt és a ceruzát, és ezt az elismerést irta Somssich sorai alá: "Úgy van; Neptunus is éppen csak azt tette, mint a Laureatus Poéta festette." A harmadik költő, Péczeli semmiképpen nem akart engedelmeskedni. a rábeszélésnek. A hosszú hajóút alatt muzsikát hallgatott, nézte a vizet irás helyett, majd Horváth Ádám- mal vitázott a műfordítás nehézségeiről. Hanem amikor a hajó újra a füredi kitötő irányába haladt, mégis mondott egy- pá r sort : Neptunus ma mindig zúgott s dühösködött, Mig az édes Vénus ivott, vagy fürödött. De nogy a partra jött megszűnt minden habja Ezzel mutatja hogy ő is Amor rabja. Nemcsak azért, mert ez volt legutolsó, de ezt értékelte legzajosabban a bárka közönsége. Valóban, a konkrét helyzetből kiindulva Péczeli jutott legmesszebb a gondolataival. Horváth Ádám tiz sora leírás, versszerü dokumentálása a nap eseményeinek, a vizre szállásnak. Somssich mitológiai párhuzammal tágította, mintegy "megemelte" az esemény jelentőségét, Péczeli pedig már nem is utalt a Balatonra, nála teljesen a képzelet szülte a sorokat, amelyeknek csattanója frappánsabb Pálócziénál, Erre a "Fürec Nimfáján" utazók is felfigyeltek, megjegyezve Péczeli versezetéről, hogy "nem csak erre az időre, hanem másra is alkalmazható", igy jelezve a poétái általánosítás sikeres voltát. Pálóczi önérzetét némileg sértette, hogy nem ő kapta a legnagyobb elismerést, ezért másnap - július 5-én - ’'mentséget készített”, amelyben értékelte hármójuk télj esitményét. önmagáról azt irta, hogy annak tett eleget, amit vártak tőle, hűen ragaszkodott az est "lefes- téséhez", Somssichot túldicsérte, nagy és gazdag "észt" emlegetett vele kapcsolatban. Mindjárt meg kell jegyezni, hogy nem teljesen önzetlenül, mert hozzáfűzte, hogy "érette Horváth megborostyánozott " , vagyis övé a díjkiosztás, az értékelés dicsősége, Péczelivel eléggé mostohán bánt, annyit jegyzett le róla, hogy képzelete gazdag,. Nem csupán azért érdekes ez a poétái versengés /aminek résztvevője és bírálója volt egyben Pálóczi Horváth Ádám/, mert Somogybán is alaposabban meg kell ismernünk életének e- seményeit, Emellett felvillantanak valamit ezek a lirai sorok a korabeli versirási szokásokból, a meghatározott témára irt extemporalék gyakorlatából és értékeiből. Hozzá kell tenni, hogy sem Pálóczi Horváth, sem Somssich, de még Péczeli alkotása asm remekmű, Költői erő és eszközök tekintetében messze eLma radnalc annak a "versenynek" az eredményétől, amely a Genfi tő és a Balaton költői között egy évtizeddel később
