Szili Ferenc - Takács Éva: Kaposvár története képekben - Iskola és Levéltár 5. (Kaposvár, 1978)
A szennai volt Templom téren az idei évben nyilott meg a falumúzeum. Az országosan is jól ismert 18. századi templom - festett famennyezetével és bútorzatával - eddig is sok látogatót vonzott, a most felépített s eredeti formájában, ősi berendezési tárgyaival felállított paraszti házegyüttes pedig jelentősen hozzájárul majd a somogyi hagyományápolás és néprajzi gyűjtőmunka megismertetéséhez. Tudományos eredményeiről a múzeum a különböző kiadványaiban tudósítja az érdeklődőket. Ilyenek pl. : a múzeumi évkönyvek, a Somogyi Múzeum Füzetei-sorozat vagy a Somogy Nép- rajza-sorozat. A MEGYEHÁZA Kaposvár nem volt mindig Somogy megye székhelye. A török kiűzése, majd a Rákóczi-szabadságharc nehéz esztendei után Kaposvár - az akkor 40-50 fő lakosával - nem tudta vállalni a megyeszékhely státusával együtt járó terheket. így aztán 1724-35-ig Tapsony, 1735-49-ig Marcali látta el ezt a funkciót, s csak 1750-től lett Kaposvár megyeszékhely. A megyei közigazgatás számára először 1751-52-ben emeltek épületet. Ez a földszintes, cserépfedeles, 31 ablakos téglaépület azonban a századfordulóra már szűknek bizonyult. Az új megyeháza épitése viszont sok bonyodalommal járt, és csak vontatottan haladt. A terveket Török Ferenc megyei földmérő készítette. A főépület elkészítéséhez négy évre volt szükség - l828-32~ig épült. A főhomlokzat nem az eredeti tervek szerint, hanem az ún. építészeti hatóság tervei alapján készült. A ma is álló épület a magyar klasszicista építészet e- g/ik kiemelkedő alkotása. Felépítéséhez 3 300 000 téglára volt szükség, ebből 800 ezret a régi vármegyeház bontásából nyertek, Az építéshez szükséges mészkövet Baranyából szállították, a faanyagot pedig nemesi adományokból igyekeztek biztosítani. Az épitési szakmunkákat csaknem kivétel nélkül kaposvári mesterek végezték, az egyéb munkákhoz rabok és gyalognapszámosok munkáját vették igénybe.
