Kanyar József: A Tanácsköztársaság Somogyban - Iskola és Levéltár 2. (Kaposvár, 1976)

IV. A bukás

- 13 ­meny kis rügye vastag és zsarnoki védőiévélekkel van borítva, gyantáé, enyveo, ke- □óny burokkal, amelyek meg- védik a téli fagy ée időjá­rás minden viszontogaága, eőt a kártevő bogarak ellen le a leendő szirmok, porzók és bibe csiráit. A tavasz­ban duzzadni, fakadni kez­denek a belső életek. A szi­gorú és vaakemóny fedőleve­lek egy darabig Valiik nő­nek, dagadnak és elszántan védik magukat és hetüket, o azt állítják, hogy orcá­juk szüksége van a bent rej­lő kis életek tömegének, ők védik, tehát Jogosan prése­lik kicsi térbe őket. Egy­szer aztán a szirmok a ta­vaszi napsugártól egy haj­nalban szétrepesztik a bur­kot, kitárulnak a napfény­re, gyűrötten, lucskosan, de szépen és boldogan, s övék a*iövő. A fekete ko- pancsoldiai többet senki sem törődik, elbomlanak, lehul­lanak. így őrizték meg korunkig a grófok, a feudális nagybir­tokosok, a magántulajdon szörnyóriási, egy testben a földeket és rajta a népe­ket. A vörös forradalom ta­vaszi lázától a már érett és megduzzadt népiélek egy­szerre szétrepesztette a nagybirtokosok külső ko- puncsát. A lehullt, leesett Q a belülről kivirité milli­ónyi népiéHah egyforma erővel, örömmel, szépséggel és boldog­sággal tárja ki magát az uj élet lehetőségeinek.” /220. az. dók. Lóricz Zsig- mond Somogybán./ c./ kulturális és szociális kéressek: A kormányzat célja a nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom