Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban I. - Iskola és Levéltár 1. (Kaposvár, 1975)

Vörös László emlékezete

Vörös László már kollégista korában kitűnt térképrajzolási és réz- metszői készségével. Tehetségéhez szívós szorgalom is párosult, mig társai közül sokan az éjszakákba nyúló mulatozásokon tűntek ki, addig ő az Íróasztal fölé görnyedve olyan mesterségbeli tudásra tett szert, amire korának a legkiválóbb geodétái is felfigyeltek.

Somogy vármegye 1833-ban meghirdette a megyei főmérnöki állást, amelyet Vörös László sikeresen megpályázott, és még ugyanabban az évben el is foglalt. A m°gye Szomajómban /ma Kaposfő/ biztosított szolgálati lakást a mérnök családja számára. Ez az épület még ma is megtalálható a falu északi részén. A régi megsárgult levelek azt bizonyítják, hogy kezdetben bizony Somogybán nem érezték otthon magukat. A táj arculatát formáló mérnök és családja rövid idő alatt megszerette a falusi élet egyszerű szokásait, a dombos és lankás somogysági vidék pedim valósággal megbüvölte őket.

Az alkotómunka lehetősége olyan távlatokat nyitott meg a mérnök számára, amivel éhi is tudott. Négy év alatt feltérképezte a Dráva folyó Somogy megyei szakaszát. Korának másik nagy geodétájával; Beszédes Józseffel a Balaton, a Sió, az egész Sárrét, a Kapos folyó és a Duna szabályozási tervén munkálkodott, 185o-ben lo évig tartó szívós munka után elkészítette Somogy megye térképét, amely abban az időben a legmodernebbnek számított. Munkájára a megye határain túl is felfigyeltek, és gyakran kapott megtisztelő feladatot más megyéktől is.

A szabadságharc kitörésekor a tudós mérnök igy vallott: "Ha a magyar nem segít magán, csufjja, lesz széles e világnak^ de. ha nyertes ] ° ölelik a legnagyobb nemzetek_isi" A szabadságharc bukása után fiait a somogyi parasztok rejtegették az üldöző Haynau-pribékek elől. A lelkileg megtört 62 éves mérnököt becsületében megsértették, politikai nézetei miatt megtámadták, majd a rendőri zaklatások után az állásából is menesztették. A munka nélküli nyugalmai azonban nem sokáig tudta elviselni, 1854-ben vejével Budára költözött, állást azonban nem kapott, ezért betegen és csalódottan feleségével együtt