T. Mérey Klára: A gróf Hunyady család Somogy megyei birtokainak leltára 1822 - Fontes Comitatus Simighiensis 3. (Kaposvár, 2012)
Bevezető
A GRÓF HUNYADY CSALÁD SOMOGY MEGYEI BIRTOKAINAK LELTÁRA (1822) 9 levéltáros felhívta a figyelmemet, hogy a Hunyady család birtokainak központjában: Ürményben (ma Moimirovcé) a Somogy megyei uradalomra vonatkozó iratanyag megmaradt: e főként, a gazdálkodásra vonatkozó források egész tömegét őrzi a Nyitrai levéltár. Akkor azonban ezt még csak meg sem tekinthettem, mert nem volt rá kutatási engedélyem. A következő esztendőben aztán — saját költségemen — viszamentem Nyitrára. Felszereltem magam a szükséges hivatalos iratokkal. Ezek alapján nemcsak az iratok áttekintésére, hanem a lefotózásukra is engedélyt kaptam. Ez akkoriban úgy „működött,” hogy — egyezmények alapján — a Csehszlovákiából érkező kutatók a magyarországi levéltárak anyagát lefényképezhették, és mi ugyanakkor a helyszínen kiválasztott anyagot ugyancsak mikrofilmen vihettük haza az Országos Levéltár filmtárába. A felvidéki kollégák mindig nagy örömmel fogadták a magyarok fotózási szándékát, hiszen számukra roppant sok fontos iratot rejtegetett az Országos Levéltár, az iratok fotójának „cseréje” számukra is nagyon előnyös volt. Ezt követően — viszonylag rövid idő alatt - két nagy tekercs, gazdálkodásra vonatkozó iratanyagot sikerült „begyűjtenem,” amelyet aztán az Országos Levéltárból kölcsön vehettem, lemásoltathattam és belőlük kutatható fotóanyagot kaptam kézhez. A következő esztendőben egy műtét hat hétre ágyhoz kötött. Óriási anyaghalmazt, számítási anyagokat dolgoztam fel, ágyhoz kötötten, de nagyon lelkesen. Hamarosan elkészült egy közel 500 lapos uradalomtörténet. Elvittem ezt a kéziratot a Mezőgazdasági Múzeumba Budapestre Wellmann Imréhez, az intézmény a történész igazgatóhelyetteséhez. Hivatkozva az általa megírt gödöllői uradalom történetének fontosságára, kértem, hogy tegye lehetővé, hogy ez a munka is kiadásra kerülhessen. O, jelezve tehetedenségét, kettétárta karjait és azt mondta, hogy ez le- heteden A kézirat tanulmány formájában való megjelentetését javasolta. Nekiláttam annak a kényes munkának, hogy a nagy egészet darabokra szabdaljam. Elsőként az uradalomra vonatkozó anyagot emeltem ki és „szabtam át,” amelyet aztán az Agrártörténeü Szemle hasábjain sikerült megjelentetnem.1 Az anyagban rejlő problémák azonban tovább éltek bennem. Nagyon érdekesnek találtam a gyűjtött anyagnak azt a részét, amely a jobbágytelepülésekről adott képet, s ennek bemutatását „forráselemzés”-ként munkahelyem, az MTA Dunántúli Tudományos Intézet „Értekezések 1969.” c kötetében adtam közre.2 Változadanul izgatott azonban a témának a jobbágyokra vonatkozó része. A II. világháború előtti mezőgazdaságtörténeti irodalomnak egyik legfontosabb állítása az volt — amit elsősorban Eckhart Ferenc képviselt —, hogy az uradalmak jó gazdálkodásuk példájával segítették a jobbágyi gazdálkodás fejlődését, modernizálódását. 1949, az egyetemi „reform” után viszont folyton azt emelték ki tanáraink, hogy a jobbágyságot az uradalmak elnyomták és alaposan kizsákmányolták. Azt gondoltam, ha megvizsgálom a Somogy megyei Hunyady birtokon a jobbágyság életviszonyait, az ott folyó életet, akkor kiderül az igazság. Az uradalmi anyagot kiegészítettem a 1 A Somogy megyei Hunyady-uradalom majorsági gazdálkodása a XIX. század első felében. In: Agrártörténeti Szemle (a továbbiakban: ASZ) 1970/3-4. 411-469. p. 2 Jobbágytelepülések a XVIII. század végén. (Forráselemzés) In: Tanulmányok Dél-Dunántúl történetéből. Bp., Akadémiai K. 1970.111-152. p. (Értekezések 1969. II.)
