Nagy Béla: Fergeteges Fradi siker. 1965-ben VVK-t nyert az FTC! (Budapest, 2014)
1965-BEN WK-T NYERT AZ FTC! 19 szélt: „romantikája van ennek a környéknek, a csapatnak. Lehet a játékosok között pillanatnyi zsörtölődések, nézeteltérések, hiúság is dolgozhat bennük, de ha kifutunk a pályára, csak az érdekel minket, hogy győzzünk. Az eredmények kovácsolják össze a csapatot? Az is. De van valami belső erő, amely még nagyobb eredményekre ösztönöz bennünket. A játék iránti szeretet! Meddig? Ameddig erővel, szívvel, tudással bírom. Amíg nem mondják, hogy adjam át a helyem a fiataloknak.” Mátrai „Tüskére” hivatkozott. A másik veteránra. A poraiból megelevenedett főnix madár jut eszünkbe Fenyvesi Mátéról. Akinek a roppant fontos bécsi góljára hümmögtek az emberek. A szegedi szintén fontos góljáról azt mondták - betalált. S jött Torino. Újabb Tüske fejes gól! Kupát jelentő gól! Talán egyszer már komolyan kellene venni az öreg harcost, a hajdani kis jánoshalmai szabólegényt, aki diplomát szerzett szorgalmával! Aki vasakarattal megváltoztatta játékfelfogását is. A valaha csak sablont játszó, elfutó, beadó szélső gólerős lett! Mert hatalmas akarati-erkölcsi erényei mellett imádja az edzéseket is. Meg kell persze azokról is emlékezni, akik nincsenek a színen, de a csapatépítésben komoly szerepet játszottak: Vilezsálról és Dalnokiról van szó, akik bár érezték, hogy a fiatalok a sarkukat tapossák, de mindig ott voltak, ha szükség volt rájuk. És Novák sem magának játszik már, hanem a csapatnak. Csapatjátékos lett és ez a legtöbb, amit Novákról mondhatunk. Egészséges versengés zajlik a jobbszélső posztjának a betöltéséért. Karába mögött ott lelkendezik Szőke Pista. Lehet, hogy a köztük lévő verseny hosszú időre megoldja a jobbszélső problémát. A szűk keretnek a tagja Orosz és Perecsi. Orosznak különösen nagy része volt a Manchester elleni kettős győzelemben és Torinóban is nagy higgadtságával járult hozzá a ragyogó kupagyőzelemhez. Ami pedig a Fradi játékfelfogását illeti, Mészáros edző nem híve a különböző szisztémák elméleti képleteinek. Bár nem maradi, de ebben a tekintetben is a hagyományokat követi és tiszteli. A Fradinak a támadó szellemű játék a fegyvere - mondja - természetesen a helyet, az időt és az ellenfelet mindig figyelembe véve. Mindenkor a huszáros rohamok, a virtus szövi át a zöld-fehérek játékát, az ésszerűség határain belül. Ez az edző „ars poeticá”-ja. Egy biztos: 1965 első hat hónapjában garmadával szórta a csapat híveinek az örömteljes órákat... Fekete Pál — 1965 augusztus
