Nagy Béla: Fradi - huszonhétszer! Bajnokcsapatok 1903-2001 (Budapest, 2001)
Az örökrangadón dőlt el
Az örökrangadón dőlt el Az 1909-es év nyarán úgy tűnt, igazi nagycsapat van kialakulóban a főváros IX. kerületében. A tavaszi idényben az FTC labdarúgói megnyerték a bajnokságot, ötödször és ezzel végleg az Ezüstlabdát, a Húsvéti serleget, a Corinthian-vándordíjat és a bécsi Challange Cupot is; utóbbi volt a Fradi első, külföldön kivívott kupagyőzelme. Ilyen előzmények után érthetően nagy reményekkel vágott neki a gárda az új bajnokságnak. Az őszi idényben azonban nem ment valami jól az FTC-nek. Rögtön az első mérkőzésen kikapott az előző szezonban csak hetedik, s az 1909-10-es bajnokságban is csak éppenhogy bentmaradt Törekvéstől. Három győztes meccsel sikerült javítani a mérlegen, és az MTK elleni összecsapáson megadatott az esély, hogy a Fradi beérje a kékfehér együttest. Az addigra már „derbynek” nevezett FTC-MTK párharc nagy közönséget vonzott a Millenárisra. Óriási küzdelmet láthattak a nézők, igaz, a vége felé már nehezen tudták követni a játékot. A ferencvárosiak 3:2-es vezetésénél ugyanis annyira besötétedett, hogy a bíró félbeszakította a játékot. Az MLSZ másnap megállapította, hogy hét perccel korábban ért véget a mérkőzés. Ezt az akkori szabály szerint egy héten belül kellett lejátszani. A folytatásban az MTK szinte minden emberét támadásba küldte a góllövés érdekében. Hét-nyolc játékossal rohamoztak a kékek, és a meglepett FTC-védelem az egyik ilyen akció során tehetetlennek bizonyult. Bíró Gyula egyenlített, és ezzel az MTK megmentette a számára oly’ fontos egyik pontot. Pedig a Fradinak nagyon kellett volna ez a győzelem! Ráadásul az őszi idény utolsó meccsén elszenvedte második vereségét is az FTC. Mikulás előestéjén az előző évadban még a másodosztályban szereplő Nemzeti SC győzte le a zöldeket; az NSC egyik erősségét Tóth Istvánnak hívták... A téli szünetben így a Fradi csak a negyedik helyen állt, öt pont hátránnyal a százszázalékos MTK mögött. Néhány nappal a tavaszi rajt előtt nevezetes esemény történt az FTC-nél: a klub vezetősége február 9-én igazolta az első vidéki futballistát. Payer Imrének hívták a huszonegy éves ifjút, aki Győrből került a Fradiba. Az éppen zajló bajnokságban ugyan csak egyszer lépett pályára, de rövidesen kihagyhatatlan lett a csapatból. Az 1910-es esztendő tavaszán a ferencvárosiak már nem hibáztak, és megismételték az egy évvel korábbi bravúros teljesítményüket. Sorra nyerték a mérkőzéseket, köztük az MTK elleni, létfontosságú kilencven percet is. Addigra már elolvadt a kék-fehérek előnye, és májusra a két nagy rivális már együtt állt a táblázat élén. Szenzációszámba ment a hír, hogy a bajnoki címre törő csapatok közösen arra kérték az MLSZ-t: mérkőzésüket Hugo Meisl, bécsi bíró vezesse le. A szövetség bíróbizottsága azonban az érvényben lévő szabályra hivatkozva nem engedélyezte ezt, és a találkozóra Fehéry játékvezetőt jelölte. Maga a jelölés ténye újdonságnak számított, hiszen ekkor még a csapatok közösen egyeztek meg a meccsek előtt a bíró személyében. 24
