Nagy Béla: Fradi - huszonhétszer! Bajnokcsapatok 1903-2001 (Budapest, 2001)
A jubileum jegyében
1 9 94 / 95 Az újabb Eb-selejtező miatt - kikapott Izlandon a válogatott... - két hét múlva folytatódott a bajnokság. A székesfehérváriak elleni kilencven perc váratlan kudarcot hozott. Az osztályozó elől menekülő Parmalat FC meglepetésre legyőzte otthonában a bajnokot, s bár ez nem jelentett semmit a végelszámolásnál, azért bosszantotta a ferencvárosi híveket. A kis Lipcsei kezdőrúgása után az „öreg” tizennyolc méterről szép gólt lőtt - a Portóba szerződött népszerű futballista ezzel búcsúzott az Üllői úti pályától. A vendégek - akárcsak a DVSC - fordítottak, ám a 87. percben Szekeres találatával egyenlített a Fradi. Úgy tűnt, sorozatban negyedszer is döntetlenre végez az NB I győztese, de a fehérváriak az utolsó pillanatokban ismét bevették Szeiler hálóját, s így bajnoki cím ide vagy oda, füttykoncerttel „köszöntötte” kedvenceit a közönség. A fiaskó azonban nem szegte a szurkolók kedvét, és a kupafinálé váci visszavágójára szép számmal utaztak el a Duna-parti kisvárosba. A találkozó hitchcocki fordulatokban bővelkedett. A hazaiak már 3-0-ra vezettek, és kezükben érezhették a serleget, amikor a kapusként kézzel hárító Nagy Tibort a bíró kiállította. A belőtt 11 -es után lendületbe jött az FTC, és nemcsak egyenlített, hanem meg is fordította a meccset. A végén nagy fieszta kerekedett a váci stadion gyepén, s az egyik kapuról ezúttal is eltűnt a háló. Egy „ősfradista” szurkoló, Deák László jóvoltából hazafelé egy zöld színű, nyitott autóbusszal utazott a kupagyőztes. A tét nélküli zárófordulóban huszonkétezren zarándokoltak el Akasztóra, a Ferencváros történetének első Stadler-stadionbeli mérkőzésére. A csendes Bács-Kiskun megyei község még soha nem látott ennyi embert egyszerre, a szakadó esőben özönlöttek a zöld-fehérbe öltözött emberek a faluba. Lipcsei Péter utolsó ferencvárosi meccsére készülődött, ifj. Albert Flórián pedig 200. alkalommal viselte az FTC első csapatának mezét. A futballszerető vállalkozó, Stadler József gyönyörű, még nem teljesen kész stadionjában Kopunovics szerezte meg a vezetést, a 23. percben tíz méterről lőtt a hálóba. Boldogan kortyolgatták a drukkerek a szünetben a sört (lám, itt nem féltek a Fradi- tábortól...), és várták a mérkőzés végét. A második félidőben egyenlítettek a hazaiak, majd szinte békés játszadozás folyt a pályán - egészen a 88. percig. Ekkor az időközben az oldalvonal mellett felsorakozott szurkolók azt hitték, Márton játékvezető szabadrúgást jelző sípszava a találkozó végét jelenti, és betódultak a tocsogó játéktérre. A ferencvárosi labdarúgókat és a puszta felőli kaput szó szerint lemeztelenítették; óriási kincsnek számított egy-egy mez darabja vagy néhány centi akasztói háló. A mérkőzés mégsem ért véget, mert a bíró ragaszkodott a még hátralévő három perc lejátszásához. Az FTC játékosai viszont csak egy garnitúra szerelést hoztak, nem tudtak újból beöltözni. Az akasztói klub azonban segített a zuhany alól kiparancsolt fradistákon, így a folytatásra a Ferencváros fehér színű, piros „Stadler” felirattal ellátott mezben jött ki a pályára. A rendezők kerítettek egy másik hálót, ám ez nem került veszélybe; a két csapat játékosai a felezővonal környékén passzolgatva múlatták az időt. Aztán Márton végre lefújta a meccset, és a Fradi számára is befejeződött a bajnokság - más együttes mezében. 170
