Nagy Béla: Fradi - huszonhétszer! Bajnokcsapatok 1903-2001 (Budapest, 2001)
A „csikócsapat” diadala
A „csikócsapat” diadala A sikerekben gazdag 1968-as esztendő után nyolc évet kellett várniuk a ferencvárosi szurkolóknak arra, hogy újra bajnokcsapatot ünnepelhessenek. Az 1969-től 1975-ig terjedő időszakban az Újpesti Dózsa valóban klasszis együttese uralta a magyar labdarúgást, a lila-fehérek zsinórban hétszer nyertek bajnoki címet. A Fradi egyetlen kivétellel minden alkalommal a dobogón végzett. Közben a bajnokságban a gólarányszámítás helyét átvette a korszerűbb gólkülönbség-számítás. 1974. március 17-én visszavonult Albert Flórián, május 19-én pedig átadták az új Üllői úti stadiont; máig fájó emlék, hogy a Vasas 1:0-ra győzött a pályaavatón. Ugyanebben az évben az FTC megnyerte az MNK-t, majd ősszel megkezdte nagy menetelését a Kupagyőztesek Európa-kupájában, amelynek során kiverte a Liverpoolt is. Az 1975-ös év tavaszán a zöld-fehérek veretlenül bejutottak a KEK-döntőbe, ahol a Dinamo Kijev legyőzte őket, a bajnokságban pedig a harmadik helyen végeztek. A klub júniusban rendezte meg a három klasszis, Albert, Novák és Rákosi búcsúmérkőzését. A Ferencváros edzője ekkor már majdnem két esztendeje Dalnoki Jenő volt. Az egykori kőkemény hátvéd keze alatt egyre jobban formálódott az a csapat, amely újra nagy nemzetközi kupa fináléjában képviselte a magyar labdarúgást, és újra felcsillantotta a bajnoki arany reményét a szurkolók előtt. Ugyanúgy, ahogy az előző idényt, ezt is a Csepel ellen kezdte a Fradi, csak ezúttal a vasgyáriak otthonában - és ismét ferencvárosi győzelem született. Az első hazai találkozót a Salgótarjánnal vívta az FTC, és ez volt Géczi István utolsó bajnoki meccse. A kitűnő kapus ötszázadszor védett a Fradiban, és ezúttal sem kapott gólt. Valamennyi zöldfehér találat az első félidőben esett, és méltán zúgott a taps a 45. percben levonuló Géczinek és a parádésan futballozó társainak. Joggal tombolhatott a közönség az Újpesti Dózsa ellen is: telt ház, 75 ezer néző előtt nagyszerű játékkal győzte le a címvédőt a fiatal Ferencváros a Népstadionban. A Kaposvári Rákóczi sem tudta megakadályozni a szezont nagy lendülettel kezdő fradisták újabb sikerét. Mind a négy mérkőzésen szerzett gólt Nyilasi Tibor, aki már húszévesen a szurkolók nagy kedvence volt. Nem volt olyan Fradi- szöglet, amelynél ne kiabálta volna a tábor: „Bólints, Tibi! Az ötödik fordulóban jött az a bizonyos banánhéj, Békéscsabán a hajrában esett távoli szabadrúgásgóllal 1-0-ra kikapott a Ferencváros. Dalnoki Jenő bosszúsan nyilatkozta az összecsapás lefújása után: „Ha majd keménységben Is fel tudjuk venni a versenyt a békéscsabaiakkal, akkor legyőzzük őket.” Az edző nem túlozhatott, hiszen a nem sokkal beállása után megsérült Vépi Péter szárkapocscsonttörést szenvedett, és begipszelt lábbal szállították Budapestre. Mint később kiderült, az ősz folyamán utoljára maradt pont nélkül az FTC „csikócsapata”, amely az idényben sokszor játszott nagy136
