Nagy Béla: Fradi - huszonhétszer! Bajnokcsapatok 1903-2001 (Budapest, 2001)

Szupercsapat - aranylabdással

Három rangadó következett a Népstadionban, s az FTC mindhárom mérkőzésen két- két gólt szerzett - ezek a gólok minden alkalommal két-két pontot jelentettek. Az MTK-t két jogos tizenegyessel győzték le a zöld-fehérek. A másodikat Szőke lőtte be, majd amikor ki akarta vinni a labdát a hálóból, a kékek kapusa, Lanczkor leköpte. A Fradi jobbszélsője visszaköpött, és a bíró ezt látta meg, amiért kiállította Szőkét. A középkezdés után Varga megrúgta Takácsot, s a játékvezető őt is leküldte a pályáról. így az utolsó húsz percben kilenc emberrel játszottak Novákék, és sikerrel őrizték előnyüket.

A Honvédnak azonnal nekirontottak a ferencvárosiak, és már a harmadik percben a piros-fehérek kapujában táncolt a labda: Albert vágta a hálóba Katona beadását. Akkor senki sem gondolta, hogy a második találatra több mint hetven percet kell majd várni. Ekkor Varga ívelését Albert előrevetődve fejelte a kimozduló Bicskei mellett a kapuba. A ragyogóan játszó Vasas ellen már nehezebb dolguk volt a zöldeknek, a szünet után a két csapat óriási harcot vívott a győztes gólért. Ismét Albert cselezgetett, amikor a tizenhatoson belül az egyensúlyából kibillentett Mészöly megfogta a labdát; a büntetőt Szőke értékesítette. A találkozó legjobbja Rákosi volt, aki rengeteg labdát szerzett és remekül segítette átadásaival társait.

A tavaszi zárórán a szegediek érezhették a saját bőrükön, hogy milyen jó csapat volt 1967-ben az FTC. Albert már a második percben bemutatta szokásos szólóját, de élményszámba ment Szőke nagyon éles szögből lőtt gólja is. A helyzetek alapján a Fradi akár kétszámjegyű győzelmet is arathatott volna. A zöldek hét pont előnnyel vezettek a bajnoki táblázaton, s Kalmár István elnök örömmel nyilatkozta: „Bíztunk abban, hogy jobban játszik a csapat, mint korábban, de ilyen pontelőnyt mégsem reméltünk. Akadtak ugyan mérkőzések, amikor nem ment a játék, de egy-két játékosunk kiemelkedő formája ezeken a holtpontokon is átsegítette a csapatot.”

Bő egy hónap után, július végén folytatódott a bajnokság. Tatabányán hiába játszott nyomasztó fölényben az FTC, a lelkesen, önfeláldozóan védekező hazaiak kiharcolták a döntetlent. A Győr elleni mérkőzésen a visszavágás vágya fűtötte Rákosiékat, hiszen négy nappal azelőtt a Rába-partiak tíz emberrel is győzni tudtak a Népstadionban rendezett MNK-meccsen. A Fradi két Albert-góllal állt nemes bosszút. Salgótarjánban alig több mint félóra elteltével már 2:0-ra vezetett a Ferencváros, és egy percig nem volt kétséges az újabb siker. Nem úgy a Péccsel vívott hazai mérkőzésen: váratlanul nehezen, csak egy nagy védelmi hibát kihasználva nyertek a zöld-fehérek - a 81. percben Albert talált a kapuba.

Miskolcon zuhogott az eső augusztus 27-én, és áramszünet miatt nem jártak a villamosok. Húszezer szurkoló azonban kilométereket gyalogolt a stadionig azért, hogy megnézhesse a bajnoki cím várományosának vendégjátékát. A DVTK az első félidőben jól tartotta magát, de a fordulás után óriási erővel rohamozó Ferencváros megszerezte a győztes gólt. A Népsport így számolt be erről a találatról: „Varga mértani pontossággal ívelt a felfutó Albert elé. Albert futtában lekezelte a labdát, egy mozdulattal becsapta a

123