Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
105 A Ferencváros ugyan Onódy II góljaival már 2—0-ra vezetett, de a kolozsváriak nem adták fel és óriási lelkesedéssel játszottak — végül egyenlíteni tudtak! + (Amikor vége volt a mérkőzésnek, vitéz Ginzery Dénes, az MLSZ társelnöke hangosanbeszélőn keresztül kihirdette, hogy a mérkőzést a Magyar Kupa szabályai értelmében megismétlik. Egyszersmind a futópályán felsorakozott két csapat tagjait üdvözölte és megköszönte nekik a mutatott remek küzdelmet. Üdvözölte Kolozsvár csapatát is abból az alkalomból, hogy mint amatőr csapat, legtovább maradt állva a Magyar Kupa küzdelmeiben és így a szabályok értelmében elnyerte a Corinthián-díj védelmét a következő évre. A kolozsváriak részéről Szaniszló Zoltán csapatkapitány vette át az értékes díjat. * Amíg a játékosok a mérkőzés porát, izzadtságát mossák le magukról, a pályán megindult a tárgyalás a Magyar Kupa döntőjének megismétlése ügyében. A Magyar Kupa szabályainak értelmében most már a Kolozsvártól függött, hogy hol kívánja lejátszani a második mérkőzést.) Az MLSZ elnöksége részéről a pályán tartózkodott Barcsay János ügyvezető, Ipolyvölgyi Ferenc főtitkár, Gyar- mathy Mihály főpénztáros és Kulcsár Sándor, a Magyar Kupaügyek legfőbb intézője és egyesbírája. A Kolozsvárt Boga Ödön elnök, Szaniszló János intéző és Soponyai János fővárosi megbízott képviselte. — Mit szólnátok ahhoz, ha a második mérkőzést is a fővárosban játszanátok le — kezdte a megbeszélést a futballpálya füvén Barcsay János. Ezeket a szavakat Boga Ödönhöz intézte. A KAC elnöke rövid ideig gondolkodott, aztán ezt válaszolta: — Sajnálom, aligha lehet erről szó, mert a katonai szolgálatot teljesítő játékosaink szabadsága hétfőn lejár, továbbá a hivatalban lévő játékosok is csak keddig kaptak szabadságot. — Természetesen a szövetség költségére maradna itt a Kolozsvár? — szólt közbe Ipolyvölgyi Ferenc főtitkár. Az elnök nem válaszolt azonnal, gondolkodott. Látszott rajta, hogy minden lehetőséget jól átgondol, Barcsay szólalt meg újra: — Öt perc időt adunk, ezalatt szíveskedjetek dönteni az irányban, hogy mit kívántok! Boga Ödön, Szaniszló János és Soponyai János különvonult tanácskozásra. Alig egy perc múlva már így szólt Boga elnök:
