Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
82 Schaffer Alfréd, edző: — Csapatunk a sérülések ellenére is jobb volt, mint az SBTC. Azt hiszem, megérdemelten nyertünk. Ezeket a kupadöntőket nem az idény végén kellene játszani... Géczy Pál (SBTC): — Csatársorunk nagyon gyenge napot fogott ki. A Ferencváros jobb volt. Mester György, irodaigazgató: — Nekem főleg az tetszett a Fradi játékában, hogy amikor Sipos és Nagy Andris megsérült, a fiúk nem adták fel a harcot, hanem még fokozottabb lelkesedéssel vetették bele magukat a küzdelembe. A régi ferencvárosi szív ismét bebizonyította, hogy ha akar a csapat, nem ismer leküzdhetetlen akadályt. JÚLIUS + Horváth Sándor a B-közép kapitánya Balatonakarattyai nyaralásából is hallatott magáról — levelét a Nemzeti Sportban is megjelentették. íme egy részlet: ,,A Ferencváros nagy tábora nehéz szívvel búcsúzik Tóth Istvántól és Toldi Gézától. Mi tudjuk jól, hogy nem egyedül Tóth István volt az oka a Ferencváros sikertelenségének. Elég feleleveníteni a sorozatos játékvezetői tévedéseket, amelyek a végén sorsdöntőnek bizonyultak. Őszinte bizalommal és szeretettel köszöntjük Schaffer Alfrédot. Munkája elé várakozással nézünk és kérjük, hogy apai szigorral hasson oda, hogy a Ferencváros gárdája újra nagy legyen és érezze, hogy a zöld-fehér mez mire kötelez. Állítsa eléjük példaképül Toldi Gézát, minden idők legnagyobb, leglelkesebb szívjátékosát.'' + Toldi Géza: — A réqi és az új csapatom ütközik meg augusztus elsején és a Ferencváros nagylelkű engedélye folytán ez lesz az én jutalomjátékom. Egyben búcsúzom is az Üllői úti közönségtől. Búcsúzásul mégegyszer felhúzom a zöld-fehér mezt, mert még- egyszer és utoljára játszani szeretnék a Fradi csapatában. Együtt a fiúkkal, akikkel annyi sok jóban és szépben volt részem. Azután szegre akasztom a bőrszeges cipőmet és átveszem a Z. Danuvia edzéseinek a vezetését. Ez életem legnehezebb nyilatkozata — hiszen nagyon, de nagyon fáj a búcsú, a távozás. Dehát hiába sóhajtozunk, ez a sors, a kikerülhetetlen sorsunk... Búcsú a /nagyar labdarúgás „szívemberétől'' Irta: Kompóti-Kléber Gábor Péter és Pálkor történt. A harctérről a fővárosba hazatért katonáink Horthy Kupa mérkőzésére mentem az FTC-pályára. Amikor
