Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
107 ba ennek a tizenegy kemény, büszke székely fiúnak a nótája. Azután visszatérnek szállásukra. Elszélednek a szobáikba és éppen búcsúzkodni készülünk, amikor felharsan a sziréna. Nyugodtan, fegyelmezetten jönnek le az óvóhelyre. Egyik-másik táskát szorongat, csomagot segít cipelni a szálló idősebb vendégeinek. A sor végén Kovács IV lépked a serleggel, és mosolyogva szól: — A serlegre nagyon vigyázunk. Elhatároztuk, hogy az óvóhelyre is magunkkal visszük... + Magyar Kupa megismételt döntőjét — tehát először vidéken! — Kolozsvárott rendezték. Az egyetemi pályán 10 ezer néző szorongott, s izgatottan várta a mérkőzés kezdetét. A mérkőzést azonban légiriadó miatt nem tudták pontosan elkezdeni... + A megismételt kupadöntőn: Ferencváros—Kolozsvár 3—1! Már az első percben gólt ért el a Kolozsvár: Bonyhádi balsarkos lövését Csikós nem tudta védeni — 1—0 a Kolozsvár javára! Nagy meglepetésre még az első félidő végén is ez volt az eredmény. A második játékrészben öt perc alatt megfordult a kocka. Az 51. percben Sárosi dr. majd az 56. percben Sipos nagyszerűen eltalált labdái jutottak a hálóba. Az utolsó előtti percben Sárosi dr. tértölelő átadását Sipos helyezte a hálóba, s beállította a 3—1-es végeredményt. A Ferencváros kitűnő másodikfél idei játékával megérdemelten győzött. Győzelmét nagyon sokan a helyszínen is ünnepelték, hiszen több ezer budapesti katona buzdította a fradis- tákat. A mérkőzés után a játékosok felsorakoztak a pályán, átvették a Magyar Kupát és a kicsinyített másolatokat. A közönség üdvrivalgása közepette Sárosi dr. mégegyszer a magasba emelte a szép trófeát, s ezzel lezárult egy korszak: utoljára nyerték Magyar Kupa néven a legrangosabb magyar vándordíját... A Fradi Kolozsvárról hozta az Üllői útra, s őrizte azt a háború forgatagában. + A Magyar Kupát egyébként Sárosi dr. vette át a mérkőzés után, aztán egy nagy táskába tették és úgy vitték a vonatra. Amikor hazafelé utaztak, minden állomáson a fiatal szurkolók megkeresték a ferencvárosi fiúk kocsiját és kérték, hogy mutassák meg nekik is a Magyar Kupát... Persze szívesen mutogatták. Sipos Vili nagy csendben nézte a gyönyörű serleget, a szemével szinte simogatta. Amikor az egyik nagyobb állomáson a vidékiek nagy csodálkozással nézték a serleget, Sipos nem bírta tovább és így szólt Takács Béla másodedzőhöz: — Azt is mondd meg nekik, hogy az én két gólommal szereztük meg az idén a díjat!
