Nagy Béla: Fradi futballmúzeum. Aranylabdától az első FTC aranydiplomáig (Budapest, 1988)

— Érdekes, hogy nem is a formám volt az első szempont a válogatásnál, hanem az, hogy a címeres mezt Baráti Lajos bácsiék feltételhez kötötték. Csak úgy játszhattam a svédek ellen — ha előtte leérettségizem! Hát mit modjak - a Madách Imre gimnázium tanárai alaposan felkészültek - idegileg is — a vizsgáztatásomra. Jó tanárok voltak — leérettségiztem . . .

A Népstadionban zsúfolt nézőtér előtt az ellen a svéd csapat ellen voltam először válogatott, amely egy évvel korábban VB ezüstérmes volt - s minket ütöttek ki a csoportmérkőzések során. Ezen a találkozón jó játékkal már 3-0-ra vezettünk — és végül 3-2-re győztünk. A bemutatkozásom így jól sikerült.

— Olyannyira, hogy ezután hosszú ideig a Sándor^Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi csatársor játszott címeres mezben. így állandó válogatott lettél. Melyik volt a válogatottban a legkedvesebb gólod? Az NSZK elleni — a Népstadionban?

— Mindjárt hármat mondanék: az első válogatottbeli gól, a jugoszlá- vok ellen - az a bizonyos NSZK elleni, és a chilei VB-n az, amit az angoloknak lőttem.

— Általában milyen volt a kapcsolatod a közönséggel?

— Engem a szurkolók nagyon szerettek, ünnepeltek. A régi fradisták még a falelátós tribünök idején úgy 800-an, 1000-en az edzésekre is kijöttek, dédelgettek bennünket. Amikor jól ment a játék, mindenkinek a gyereke

8