Nagy Béla: Ki kicsoda a Ferencvárosi Torna Club történetében? I. (Budapest, 1987)
A-tól M-ig névmutató
tagja! 1972-ben és 1974-ben MNK győztes - az igazi kupabravúrja azonban a nemzetközi kupaszereplés. Az egyetlen olyan magyar kapus, aki három I kupadöntőn is védeni tudott! (1965: VVK 1968: VVK 1975: KEK döntő!) ■■ Védett még a régi Fradi pályán, az új stadionban is - ahol visszavonulásakor ^p| búcsúmérkőzést is rendeztek tiszteletére. (1979: FTC-FC Bruges 3:0) Az FTC örökös bajnoka, aki 23 alkalommal volt magyar válogatott, olimpiai ezüstérmes. Napjainkban a Kertészeti Egyetem Testnevelési tanszékének vezetője. A közéletben - országgyűlési képviselő! Gulyás Géza 1953 és 1958 között 204 mérkőzésen védte labdarúgócsapatunk kapuját. Aztán több, mint egy évtized múlva még kétszer! A 40 éves kapus ugyanis szükségből ismét a ferencvárosi háló elé állt, és a Honvéd elleni rangadón bizonyította nem mindennapos képességeit. A veterán kapus csak 11-esből kapott gólt... Pályafutása végén - a Ferencváros Dunaújváros mérkőzés utolsó percében - viszont tizenegyesből rúgott gólt! Giczy Jenő Három évtizede az egyesület tagja! Az FTC neves kötöttfogású birkózója volt, aki különösen a CSB-ken remekelt. Sok sikeres szereplés után 1980- ban végleg visszavonult. Éveken át szakosztályvezetőként tevékenykedett, napjainkban pedig az utánpótlást irányítja. Gál Henrik Az FTC örökös bajnoka. Kiváló szabadfogású birkózónk 6 egyéni bajnokságot nyert az 52 kg-os súlycsoportban, továbbá két CSB aranyérmet is őriz vitrinjében. A legnemesebb érmét 1977-ben Leningrádból hozta: a 48 kg- osok súlycsoportjában Európa-bajnok lett! Indult a müncheni olimpián is, de három győzelem után sérülés miatt kénytelen volt visszalépni... Napjainkban edzőként szolgálja az FTC-t. Granek István Az FTC kajak-kenu szakosztály megalapítóját tisztelhetjük személyében. A Latorca utcai evezősház egyik sarkában alakította meg a később sok sikert elérő szakosztályt. Óriási lendülettel, a tőle megszokott munkával látott hozzá az FTC naggyá tételéhez. Az ötvenes évek második felében egymás után nőttek fel keze alatt a sikeres versenyzők, akik azután a világversenyek során a nemzeti színeknek is dicsőséget szereztek. Granek István 1960-ban lett a válogatott szakvezetője, így elkerült a klubtól, de azután is sokat segített tanácsaival. Nemzetközileg is nagy tekintélyt vívott ki magának. A fiatalon, 45 éves korában elhunyt sportember emlékére 1972 óta rendezzük a róla elnevezett versenyt. Az országos bajnokságon pedig a 29
