Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1986 (Budapest, 1987)
ben csillogott, hiszen három hazai finalistára talán maga Dr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány sem számíthatott - előzetesen. És ez a három döntős kivétel nélkül a Gyáli út lassan már nevezetessé váló birkózócsarnokának „terméke”. A szabadfogásnak küzdelmeiben (48 kg) Bíró László pontosan azt nyújtotta, amit már igen régen tudunk róla: Paganinihez méltó színességű előadással szórakoztatta a lelkes közönséget. Igaz, éppen a legfontosabb csatán, a döntőben verességgel zárt. • Mindenképpen aranyérem volt a célom — így a 26 éves technikai virtuóz, aki mindig oda nyúl, ahol fogást sejt. — Egyáltalán nem befolyásolt az, hogy a Koreai NDK-ból nem a várt kétszeres világbajnok, Kim Csői Hvan jött el, hanem az ifjú Li Jae Sik. Tény, hogy kicsit megnyugtatott ez a gyors személycsere, de ugyanakkor volt elég időnk arra, hogy az aranymeccs előtt videóról megnézzük a koreai srác mozgását. Volt meglepő dolga a videoanyagon? • Nem hiszem, hogy valami is meglepne még az életben. A nagy meccs után (Li nyert 17:14-re) kicsit ideges voltál. • Kicsit? Majdnem szétrobbant velem a világ! Ezt inkább így fogalmazzuk meg, jó? Végül is ha egy ponttal kapsz ki, akkor megértem, hogy ideges vagy. De hárommal. . . • Aki látta a meccset, az tudja, hogy kétszer is beírtak utólag pontokat Li neve mellé. Az ilyesmit nem tudom megérteni. Ha a három bíró nem ért egyet, akkor miért ültetik le a szőnyeg mellé őket? összességében először álltái VB-dobogón, az ötödik világbajnoki startodon! Ez azért emlékezetes, nem? • Azt hiszem — bár lehet, hogy túlzottan pesszimista ez a nyilatkozatom —, még egy ilyen nagy esélyem nem lesz a bajnoki címre. Iszonyatos nagyokat fogyasztok, olykor úgy érzem, hogy kiszakad a belsőm a rajt előtt. Lacika tehát elégedetlen. Az utólagos pontjóváirások mellett fűzzük hozzá ehhez a döntőhöz, hogy Li egy alkalommal vita nélkül tushelyzetben volt. Forgott ide, forgott oda, de úgy látszik, Budapest sem elegendő helyszín ahhoz, hogy egy ilyen kétvállat megadjanak. Maguk az érdekeltek, klubunk edzői a meccs utáni éjen megnézték videóról a Bíró—Li összecsapást, és persze le is pontozták újra ezt a 6 percet. A sok véleményből egyet. Kruj Iván technikai vezető reálisnak tartja az eredményt, ám a tusról ő is úgy vélekedett, hogy megadható lett volna. . . Gáspárnak nem volt semmi baja a bírókkal. Ő úgy nyert végre VB-aranyat (korábban már két finálét elveszített, valóságos döntő specialista a kötöttfogású 100 kg-ban), hogy a bírók csak akcióit számolhatták. Kivéve persze az amerikai faldöngető, Dennis Koslowski elleni meccsét. Mert ott nem volt akció. Kettős leléptetés viszont igen. Rosszul építettem fel a tengerentúl elleni meccs előtt a taktikát — füstölgőit Tamás, az újdonsült világelső. — Azonnal eszembe jutott az 1984-es Barátsági Viadal. A színhely, a körülmények kísértetiesen azonosak voltak. Akkor a csehszlovák Bojko ellen léptem szögbe, utána viszont minden piros lámpa villogni kezdett bennem. Jött a vészreakció. És ez nem bénított, hanem inkább segített. Hiába, különleges dolog az emberi lélek! Koslowski után szép tisztességgel letakarítottad a bolgár Vaszilevet, majd a nyugatnémet Himmel pontot sem tudott csinálni rajtad. Ez már döntős he84
