Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1986 (Budapest, 1987)
13 + 1 A Fradi műsorlap 1986-ban megjelent számaiban tallózva kiválogattunk 13 olyan emlékezetes írást, amelyek — úgy érezzük — helyes, ha évkönyvünk lapjain is megörökítésre kerülnek. A plusz 1 cikket pedig egyik szurkolónk tollából adjuk át a „halhatatlanságnak ’*. .. íme a cikkek a Fradi műsorlapban írt szerzőktől! A BALKEZES BOMBÁZÓ ♦ A magyar válogatott a hazai kézilabdázás legszebb sikereként, legnagyobb diadalaként második lett a Svájcban rendezett világbajnokságon. S ezzel a következő nyári olimpiai játékokon való részvétel jogát is megszerezte. A nagyszerű szereplés egyik részesét, a halk szavú Fodor Jánost, a szombati döntőt követő hétfő reggel, meleg szeretettel köszöntötték randevúnk színhelyén, az Üllői úti klubházban. A barátok ölelték, csókolták, az ismerősök a kezét rázták. Pusztai László — a labdarugók szakosztály vezetője - kicsit sóvárogva figyelte az ünneplést. Nyilván arra gondolt, hogy milyen jó is volna, ha négy hónap múlva, a Mundial után valamelyik ferencvárosi futballistát köszönthetnének egy hasonlóan eredményes szereplés után... • Ott kint is nagyszerű dolog volt, de itthon érzem csak igazán, hogy milyen értékes is a sikerünk! A lapokat látva először azt hittem, csak káprázik a szemem: mi kézilabdázók szalagcímekben, az első oldalon!... - mondta a balkezes bombázó, amikor az ünneplők gyűrűjéből kiszabadulva félrehúzódtunk néhány szóra. • Melyik volt a legnehezebb mérkőzés? — folytattuk a beszélgetést. • Talán az első, a dánok elleni. De erre a világbajnokságra úgy készültünk, hogy mindig a soronkövetkező mérkőzés a legnehezebb. Amikor a dánok után a svédeket is legyőztük, akkor már esélyünk volt arra, hogy célba érjünk, bejussunk az első hat közé, s kiharcoljuk az olimpiai részvétel jogát. • S amikor a legjobb hat közé jutottak? • Akkor újra csak a következő mérkőzésre figyeltünk; az első győzelem után már dobogós helyre pályáztunk, s végül csak a kellemetlenül, nagyon gyorsan játszói dél-koreai csapatot kellett legyőznünk ahhoz, hogy a világ- bajnoki címért mérkőzhessünk. • Hogyan érezte a pályán, mi döntött azon a bizonyos döntőn? • A pillanatnyi forma, a nagyobb tapasztalat. S talán, ha holnap üjra játszhatnánk, akkor mi győznénk, bár kétségtelen, hogy amíg mi nyolc—kilenc emberrel játszottuk végig a világbajnokságot, addig a jugoszlávok legalább tizenhárommal. Azaz, neki több, igazán jó játékosuk van. • Hány gólt dobott? • Nem számoltam pontosan, hiszen a csapatban ezúttal főleg a védekezésben kaptam feladatot. így nagyon örülök annak, hogy az első, talán legfontosabb mérkőzésen a dánok ellen valóban jól védekeztünk, amihez nekem is sikerült hozzájárulnom. A gólokra visszaemlékezve azért a dél-koreai és a román csapat ellen a kritikus pillanatokban jó néhányszor betaláltam, s ezzel is hasznára tudtam lenni a csapatnak. • Korábban is akadtak jó játékosok, világválogatottak, a magyar csapat mégis most érte el a legjobb eredményét. Hogyan sikerült? • Az idősebb játékosok talán érezték, hogy ez a mostani az utolsó alkalom számukra, ezért nagyon igyekeztek. S nyugodt szívvel mondhatom: a csa78
